„Kéretlenül is mondom a magamét” – In memoriam Ferge Zsuzsa
Megkopott a szociális érzékenység a társadalomban, és végzetes hiba lenne a szociális ellátórendszer fiskális szempontú reformja – mondta a HVG-nek 2008-ban adott interjúban a most elhunyt Ferge Zsuzsa. A cikket változtatás nélkül közöljük újra, emlékezve a szociológus akadémikusra.
HVG: Gondolom, szíven ütötte, amikor azt olvasta-hallotta, hogy a gazdaság növekedési pályára állításához a szociális kiadások drasztikus lefaragásán keresztül vezet az út. De szemernyi igazság sincs abban, hogy pazarló a rendszer?
Ferge Zsuzsa: Hát, nem nagyon hittem a szememnek, amikor például a 2500 milliárd forintos csökkentési tervről hallottam. Ez a GDP 10 százaléka, az összes szociális kiadás (2006-ban 7 ezer milliárd forint) közel 36 százaléka. A közfelelősség ilyen mértékű visszavonásával az emberi és társadalmi szempontokból legrosszabb helyzetű országok közé küzdenénk le magunkat. Ami a pazarlást illeti: persze hogy jelen van az is. Magyarországon sok a rokkantnyugdíjas, európai mércével mérve hosszú a hároméves gyes. Kellő előkészületekkel, sok ráfordítással, komplex rehabilitációval, megfelelő munkahelyekkel mindkettőből lehetne faragni. Kevesebbet beszélünk azonban arról, mennyivel nagyobb a pazarlás például a rosszul megtervezett munkaerőpiaci képzéseknél, a bürokráciánál. A szociális kiadások esetében amúgy is jóval kiáltóbbak a hiányok, mint a pazarlások. Kevés a bölcsőde, nincs elég óvoda, egyre kevesebb a napközi, a lakáspolitika lyukas: nincs szociális lakás, a lakásadósságok riasztó mértékűek és alig kezeltek, közel 200 ezer lakásban nincs folyó víz. Folytassam?
A Széchenyi-díjas társadalomtudós, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja 93 éves volt.
HVG: Nyilván mindenre lehetne többet is költeni, ám ha azt nézzük, az újonnan csatlakozó tíz volt szocialista országban a miénknél alacsonyabb a szociális kiadások aránya…
F. Zs.: Ezzel a számítgatással több baj is van. Az egyik, hogy az összehasonlításba beveszi a legszegényebbeket (Bulgária, Románia) meg a volt szovjet balti országokat, amelyekről tudjuk, hogy egészen csökevényes szociális ellátórendszerük volt, tisztes nyugdíjrendszer, családi pótlék nélkül. Ha csak a közvetlen szomszédainkat vennénk figyelembe, alig lenne aránykülönbség. A másik riasztó vonás az Európai Unióhoz csatlakozás felülírása. A csatlakozás a társadalmi, gazdasági, politikai konvergenciáról szólt. Az EU 2002-től ösztökél arra, hogy legyen a politika napirendjén – kimutathatóan és számon kérhetően – a szegénység és kirekesztés, továbbá még külön is a gyerekszegénység ügye. Igaz, ennél jóval nagyobb erővel és sokkal hatásosabban igényelte a gazdasági konvergencia kritériumainak teljesülését, s a kormányzat is jobban hallgatott erre a követelményre.
HVG: El tudna képzelni olyan működőképes szisztémát, ahol a szociális ellátások rendszere nem fejőstehénnek, nem feneketlen kútnak tetszik, azaz nem ösztönzi például az otthon maradásra azt, aki amúgy dolgozni is tudna?
„A bukásoktól, brutális sérülésektől való félelem folyamatosan bennem van” – meséli Valter Attila országútikerékpár-versenyző a Penge podcast legújabb adásában, ahol arról is beszélget Szilágyi Áronnal és Kenyeres Andrással, hogy milyen gondolatok futnak át az agyán egy esés után, mekkora nyomást jelentett számára a 2021-es berobbanása, és milyen hatással vannak rá a kommentek.