„Kéretlenül is mondom a magamét” – In memoriam Ferge Zsuzsa

HVG: Gondolom, szíven ütötte, amikor azt olvasta-hallotta, hogy a gazdaság növekedési pályára állításához a szociális kiadások drasztikus lefaragásán keresztül vezet az út. De szemernyi igazság sincs abban, hogy pazarló a rendszer?

Ferge Zsuzsa: Hát, nem nagyon hittem a szememnek, amikor például a 2500 milliárd forintos csökkentési tervről hallottam. Ez a GDP 10 százaléka, az összes szociális kiadás (2006-ban 7 ezer milliárd forint) közel 36 százaléka. A közfelelősség ilyen mértékű visszavonásával az emberi és társadalmi szempontokból legrosszabb helyzetű országok közé küzdenénk le magunkat. Ami a pazarlást illeti: persze hogy jelen van az is. Magyarországon sok a rokkantnyugdíjas, európai mércével mérve hosszú a hároméves gyes. Kellő előkészületekkel, sok ráfordítással, komplex rehabilitációval, megfelelő munkahelyekkel mindkettőből lehetne faragni. Kevesebbet beszélünk azonban arról, mennyivel nagyobb a pazarlás például a rosszul megtervezett munkaerőpiaci képzéseknél, a bürokráciánál. A szociális kiadások esetében amúgy is jóval kiáltóbbak a hiányok, mint a pazarlások. Kevés a bölcsőde, nincs elég óvoda, egyre kevesebb a napközi, a lakáspolitika lyukas: nincs szociális lakás, a lakásadósságok riasztó mértékűek és alig kezeltek, közel 200 ezer lakásban nincs folyó víz. Folytassam?

HVG: Nyilván mindenre lehetne többet is költeni, ám ha azt nézzük, az újonnan csatlakozó tíz volt szocialista országban a miénknél alacsonyabb a szociális kiadások aránya…

F. Zs.: Ezzel a számítgatással több baj is van. Az egyik, hogy az összehasonlításba beveszi a legszegényebbeket (Bulgária, Románia) meg a volt szovjet balti országokat, amelyekről tudjuk, hogy egészen csökevényes szociális ellátórendszerük volt, tisztes nyugdíjrendszer, családi pótlék nélkül. Ha csak a közvetlen szomszédainkat vennénk figyelembe, alig lenne aránykülönbség. A másik riasztó vonás az Európai Unióhoz csatlakozás felülírása. A csatlakozás a társadalmi, gazdasági, politikai konvergenciáról szólt. Az EU 2002-től ösztökél arra, hogy legyen a politika napirendjén – kimutathatóan és számon kérhetően – a szegénység és kirekesztés, továbbá még külön is a gyerekszegénység ügye. Igaz, ennél jóval nagyobb erővel és sokkal hatásosabban igényelte a gazdasági konvergencia kritériumainak teljesülését, s a kormányzat is jobban hallgatott erre a követelményre.

HVG: El tudna képzelni olyan működőképes szisztémát, ahol a szociális ellátások rendszere nem fejőstehénnek, nem feneketlen kútnak tetszik, azaz nem ösztönzi például az otthon maradásra azt, aki amúgy dolgozni is tudna?