Nagy Zoltán, a GVH volt elnöke: Ez itt már nem piacgazdaság, de az EU még garantálja a tulajdon védelmét

HVG: Nyilatkozatban büszkélkedett a Gazdasági Versenyhivatal, hogy egy törvénymódosítással újabb jogköröket kap, végső esetben a cég eladására is felszólíthatja a tulajdonost. Ön 1998 és 2010 között volt a GVH elnöke, örült volna, ha ekkora hatalmat kap?

Nagy Zoltán: Ellenkezőleg, mindent megtennék, nehogy olyan jogosítványokat kapjon a versenyhatóság, amelyek nem illeszthetők az arculatába, és amelyekhez foghatók más országok versenytörvényeiben sem szerepelnek. Nem szerepel ez a lehetőség a német Szövetségi Kartellhivatalra vonatkozó törvényben sem, hiába hivatkozik erre a magyar törvénytervezet előterjesztője. A németek ugyan meghatározzák, hogy milyen ismérvek alapján minősíthetnek például valamely technológiai óriáscéget a piacokon átívelő magatartása szempontjából kiemelkedő jelentőségűnek – ami a fordítással a magyar jogrendben alapvető jelentőségű lesz –, de a törvényjavaslat indoklása arra utal, hogy a német versenyhatóság nemcsak a versenyt veszélyeztető magatartásformákat jogosult megtiltani, hanem tulajdonkorlátozást is elrendelhet. Ezzel azt sugallja, pedig nem így van, mintha a Szövetségi Kartellhivatal felfüggeszthetné például a tulajdonosok szavazati jogát, kötelezhetné őket arra, hogy részesedésüket vagy az egész céget értékesítsék, vagy a folyamatos működéshez szükséges eszközöket – ahogy a magyar törvényjavaslat fogalmaz – „költségalapú díj fejében” üzemeltetésre átadják egy kijelölt szolgáltatónak.

HVG: Az előterjesztő igazságügyi miniszter ezeket a különösen fenyegető passzusokat a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényből emelte át. Csakhogy abban efféle jogköre a Magyar Nemzeti Banknak van, és kizárólag olyan esetekben élhet vele, amikor például tőkehiány, csődveszély áll fenn. Vajon miért fűzték össze a német versenyjogot a magyar hitelintézeti törvény e rendelkezéseivel?