„Ebbe a tükörbe nehéz belenézni” – unokájuk fotózta végig Marika és Sándor tízéves búcsúját
Szajki Bálint fotóriporter éveken át dokumentálta, ahogy nagymamája otthon ápolja súlyos beteg nagypapáját.
HVG: Miért érezte fontosnak, hogy megírja Kádárné Tamáska Mária életrajzát?
Majtényi György: A történelemkönyvekben általában is alig szerepelnek nők, pedig tudjuk, hogy mindig megkerülhetetlenül fontos szerepet játszottak a történelemben. Ennek részben épp az az oka, hogy kevesebb a történelmi forrás a tevékenységükről, hiszen az ő hatásuk – a férfiak és nők közötti társadalmi egyenlőtlenségekből következően – sokszor informális volt. A diktatúrákban a fontos döntések jó része informálisan születik, és így volt ez a Kádár-korban is. Tudjuk, hogy Tamáska Mária érdeklődött a személyi döntések iránt. Diktatúrákban valóban kevés fontosabb kérdés van a káderpolitikánál, azaz hogy megbízható, az első számú vezetőhöz lojális emberek kerüljenek a pozíciókba.
Kádárné egyszer azt mondta: „Én voltam a férjem legjobb barátja.” Ami egyfelől azt mutatja, mennyire nem voltak Kádárnak rajta kívül valós emberi kapcsolatai, másfelől azt is, hogy a feleségével bizonyosan számos fontos döntést megbeszélt. Mindketten a háború előtti társadalom olyan alsó osztályából érkeztek, amelynek tagjai a Kádár-kort társadalmi és anyagi felemelkedésként is megélhették. Tamáska Mária a Kádár-rendszer kínálta viszonylagos szociális biztonságot tartotta férje uralma legpozitívabb oldalának, s ennek kialakítására ő is sarkalhatta Kádárt. A személyzeti politikán túl tehát ez is bizonyíthatóan fontos volt számára. Sok szempontból a rendszer szürke eminenciásának számított. Érdemes tehát megrajzolni a portréját, még akkor is, ha a források szűkössége miatt az szükségszerűen töredékes marad.
HVG: Milyen ember volt?
