Nem tett jót a szlovákiai és a romániai magyar pártoknak a nagy Fidesz-barátság
Egyre nagyobb a budapesti kontroll a határon túli magyar politikai szervezetekben, egyre kisebb az esély számukra a mandátumszerzésre. Szlovákiában már vesztettek, és Romániában sem állnak nyerésre a Fidesz árnyékában járó magyarok.
„Győzelmet hirdetett” a Magyar Szövetség az elnökválasztás első fordulója után – akkor, amikor a magyar jelöltre, Forró Krisztiánra adott szavazatok száma még az óvatos reményeket is alulmúlta. A taktikus optimizmusnak jó oka volt. Forró eredménye messze elmaradt a 4 százaléktól, ennek ellenére a második forduló előtt, gyakorlatilag előzetes felhatalmazás nélkül leült tárgyalni az első forduló vesztesével, a Robert Fico embereként számontartott Peter Pellegrinivel. Pedig ekkor még nem született testületi döntés arról, ki mögé állnak be a második fordulóban a szlovákiai magyarok.
A Forró–Pellegrini-egyeztetés megadta az alaphangot, s bár Fico embere és kihívója, Ivan Korcok is megcélozta a magyar választókat, a magyarlakta települések inkább az autokrata fordulatra és Pellegrinire szavaztak. Annak ellenére, hogy több jeles szlovákiai magyar személyiség is szembefordult a magyarok szavazatait előzetes egyeztetés nélkül felajánló érdekképviselettel, és személyes kampányt vállalt Ivan Korcok mellett.
Az elnökválasztási kampány, a szlovákiai magyar érdekképviselet és a magyar jelölt gyenge szereplése mind azt jelezte: fordulat következett be Szlovákiában. Vége a többféle álláspontot egyeztetni akaró, a politikai háttéralkukat a közösségi érdekeknek alárendelő, parlamenti mandátumot elérni tudó etnikai politikának. Tulajdonképpen kései felismerésről van szó, mert a nagy kudarc nem is ez az elnökválasztás volt, hanem már a tavaly őszi parlamenti voksolás, amelyen a Magyar Szövetség épp csak megugrotta a 4 százalékos határt, de nem jutott be a parlamentbe. Gyimesi György, aki függetlenként került a Szövetség listájára, már akkor az etnikai politika végét harangozta be. Most csak megerősítést nyert a végítélet.