A magyar tisztek délcegek, de a katonáink képzése épp a legfontosabb területeken harmatgyenge
Az augusztus 20-i tisztavatás sem feledtetheti: a honvédelmi reform és haderőfejlesztés lényegében megfeledkezett a katonai felsőoktatásról.
Tévednek a V4-es kormányok, amikor 20 évvel az uniós csatlakozás után még mindig a termelésre összpontosítanak. Mert az ugyan biztos, hogy a csatlakozás hatalmas sikertörténetnek számít, még akkor is, ha a Nyugat óriásit profitált a felvételekből, ám középtávon nagyon is veszélyes, hogy a kontinens keleti fele nem veszi észre: újraiparosodott. Ez az ágazat állítja elő a GDP 20-30 százalékát, a magyar kivitel 90 százaléka ipari termékekből áll. Csakhogy a nagy nyereség másutt képződik. A régió ugyanis javarészt kimarad a kutatásból, az innovációból, fejlesztésből, de még a szolgáltatásokból is.
Erre figyelmeztet a Neue Zürcher Zeitungnak adott interjúban Richard Grieveson, a bécsi Nemzetközi Gazdasági Összehasonlító Intézet igazgató helyettese. Mert mint rámutat, nem elég, hogy megy az agyelszívás, de emellett a tőke határozza meg, hol szülessenek a lényeges döntések. És a helyszín inkább Frankfurt, valamint München, nem pedig Budapest vagy Varsó.
