Gyermekkori traumákról és a szabadságról – 3. rész: Mik az érzelmi szükségleteink?

Három alapvető érzelmi szükségletünk

A reziliencia lényege nem az, hogy kevesebb csapást kapunk az élettől, hanem hogy jobban tudjuk kezelni őket, amikor bekövetkeznek. Kifejlődött bennünk az a rugalmasság, hogy ha keménynek kell lennünk, akkor kemények tudunk lenni, ha viszont gyengédnek, akkor ugyanúgy tudunk gyengédek is lenni. Az élettől kapott ütések áthaladnak rajtunk, nem maradnak meg bennünk, nem őrzi meg őket az idegrendszerünk.

Végső soron ez az érzelmi reziliencia határozza meg, hogy megváltozik-e a homeosztatikus egyensúlyunk, és kialakítunk-e destruktív hosszú távú stratégiákat ahhoz, hogy megküzdjünk ezzel a változással. Rájöttem, hogy ahogy vannak olyan összetevők, amelyekkel fontos táplálnunk a fizikai testünket – ilyen az étel, az oxigén, az alvás –, úgy vannak kritikus összetevők érzelmi testünk egészséges fejlődéséhez is. Ezek segítenek kifejleszteni érzelmi rezilienciánkat.

Az érzelmi rezilienciának három alapvető összetevője van, amelyet gyermekként csak a szüleinktől vagy más gondviselőktől kaphatunk meg, de ahogy felnövünk, egészséges fejlődés mellett megtanuljuk biztosítani azokat saját magunknak. A helyzet az, hogy ha a három alapvető érzelmi szükségletünket nem elégítik ki, akkor nem tanuljuk meg, hogyan kezeljük egészséges módon az érzelmeinket. Ha pedig nem tudjuk feldolgozni az érzelmeket, végül traumát szenvedünk el.

Nézzünk rá hát részletesebben a három alapvető érzelmi szükségletre, amelyet egy gyermeknek meg kell kapnia ahhoz, hogy egészségesen fejlődjön és kiteljesedhessen: a határok, a biztonság és a szeretet iránti szükségletre. Vegyük észre, hogy ezek nem igények, hanem szükségletek! Nem preferenciák az életben, hogy támogassuk velük egészséges működésünket, hanem elemi szükségletek alapvető fejlődésünkhöz. Érzelmi testünk számára ugyanolyan fontosak, mint a fizikai testünknek az étel vagy az alvás.