Radikális tradicionalizmus: a hagyományokat őrzi a változások korában a 60. Velencei Képzőművészeti Biennálé
5 perc
2024.05.06. 17:09
2024.05.06. 18:30
„Stanieri Ovunque – Foreigners Everywhere”, vagyis Idegenek mindenütt. Ez a mottója a világ legnagyobb és leghosszabb művészeti seregszemléjének, amely április közepétől november közepéig látható Velencében, és várhatóan több mint 800 ezer látogatót vonz majd.
A művészet hagyományos értelmezésére utal, hogy rengeteg festmény lóg a falakon, viszonylag kevés az installáció, alig látható digitális munka, és szinte teljesen hiányzik a mesterséges intelligencia a biennáléról. A háborúk kiváltotta tüntetések, tiltakozások és a nemzeti kultúrafinanszírozási gondok már a megnyitás pillanatában beárnyékolták a kiállítótereket, az egykori hajójavítót, az Arsenalt és a Giardini parkot, ahol 1895 óta a nemzeti pavilonok állnak. (Az orosz pavilonban, amely két éve üres, most Bolívia vendégeskedik, az izraeli pavilon bejáratánál pedig egy papírcetli tudatja a látogatókkal, hogy csak akkor nyitnak ki, ha megszületik a tűzszünet, és a Hamász elengedi a túszokat.)
„Stanieri Ovunque – Foreigners Everywhere – Idegenek mindenütt” – ez az idei biennálé kurátori mottója, a kurátor pedig először a biennálék történetében egy dél-amerikai művészettörténész, a brazil Adriano Pedrosa, a Sao Pauló-i művészeti múzeum igazgatója.
A címnek több olvasata is lehet: bárhová is megyünk a világon, idegenekkel találkozunk, s ha mi kelünk útra, mi válunk egy csapásra idegenné. A címnek a súlyos migrációs válsággócok közelében különös, akár indulatos üzenete is lehet, különösen ott, ahol a populizmus már felütötte a fejét. Az Arsenale végében, az olasz pavilonnal szemben több mint 50 nyelven olvasható az „Idegenek mindenütt” neonfelirat, amely tulajdonképpen egy műalkotás, a palermói Claire Fontaine 2014-es munkája, Pedrosa innen kölcsönözte a biennálé címét. Ez egyike az ismert műveknek a biennálén, de a meghívott 331 művész többsége még szakmai körökben is jószerivel ismeretlen.
Közép- és dél-amerikai, arab, afrikai művészek dominálják idén a központi kiállítótereket, több mint a felük már nincs az élők sorában, s többnyire először láthatók műveik Velencében. Az idei Arany Oroszlán-díjat az életmű-kategóriában a 81 éves francia–brazil Anna Maria Maiolino és a 86 éves francia–török, de Egyiptomban született Nil Jalter videóművész kapta. Mindkét művésznő feminista és migrációpárti, egész életében vándoroltak észak és dél között.
