Trükkök, zsarolás, meg némi piaci szerencse – így tolta lejjebb a kormány a benzinárakat

„Ha szabad így mondani: rend van”

– summázta a magyar közállapotokat Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter, miután a benzinkutak engedtek a kormány zsarolásának, és „önként” mérsékelték az áraikat.

A tárcavezető szavaiban az irónia szikrája sem villant fel, és láthatóan fel sem merült benne, hogy egy jogállami keretek közt működő piacgazdaságban éppenséggel a rendes működés ellentéte, ha az állam határozza meg – akár kényszerítéssel, akár jogszabályalkotással – az árakat. Miután azok a régiós átlaggal nagyjából megegyező szintre csökkentek, a tárcavezető kihirdette a kormányzati beavatkozás diadalát, a keményebb lépésektől eltekintett. A benzinkutasokat azért megfenyegette: nehogy elkanászodjanak, a kormány rajtuk tartja a szemét, s kéthetente verdiktet mond az áraikról.

A statisztikai számmisztika kedvezőbbre fazonírozásához immár az is hozzájárul, hogy a Mol gyorsította a nagykereskedelmi árak meghatározásának frekvenciáját a korábbi fix heti két alkalomról. Ezt a partnereinek küldött tájékoztató levélben a „folyamatosan változó világpiaci helyzethez” való „rugalmasabb alkalmazkodással” indokolta. Ugyanakkor az olajcég arra számít, hogy ennek köszönhetően a kiskereskedelmi árak „jobban belesimulnak” a régiós átlagba – mondta a HVG-nek Bacsa György, a tőzsdei cég ügyvezető igazgatója a társaság legújabb, turai olajkútjának bejárásán. Az átlagszámítás módja továbbra is vitatott: más-más módszertan szerint dolgozik a nagy láncokat tömörítő Magyar Ásványolaj Szövetség (MÁSZ) és a Központi Statisztikai Hivatal.