Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
HVG: Korábban az egyenlőtlenségek irányába mutató és ható folyamatokat írta le, új könyvéből viszont az az optimista kép rajzolódik ki, hogy globálisan nőtt az egyenlőség.
Thomas Piketty: Hogy milyen trendeket azonosítunk, az attól függ, hosszú távra tekintünk-e, vagy csupán az elmúlt évtizedre koncentrálunk. Mindig igyekeztem optimista és pozitív lenni, a mostani elemzésemben azt hangsúlyozom, hogy a nagyobb egyenlőség felé való hosszú távú elmozdulás politikai küzdelem.
HVG: A szocializmus képviseleti, demokratikus formája mellett érvel. Nem túlságosan terhelt kifejezés ez ahhoz, hogy vonzó legyen a tömegek számára?
T. P.: A szocializmus demokratikus, részvételi, ökológiai és multikulturális formájáról beszélünk.
A kommunizmussal szemben ez a kifejezés megmenthető és használható,
persze más-más története van különböző országokban. Nyugat-Európában a szocializmus és a szociáldemokrácia törekvései és kísérletei sok helyen közel állnak egymáshoz. Franciaországban nem a Szovjetunióra gondolnak, ha a Szocialista Pártról vagy a szocializmusról van szó, előbb asszociálnak Tony Blairre vagy azokra a balközép pártokra, amelyek nem végezték megfelelően a munkájukat az elmúlt évtizedekben, amikor hatalmon voltak.
