„Ha biztosan túlélném, a Jupiterre mennék el” – Zahorán Viktor az űriparról, és benne a magyarok helyéről

HVG: Milyen reakciókat kap, amikor valaki megtudja, hogy űrmérnöknek tanult?

Zahorán Viktor: Ilyenkor gyakran megkérdezik, hogy mikor megyek a Holdra, vagy viccelődnek, hogy majd küldjek képeslapot. Alapvetően egy űrmérnök mindennapjai nem sokban különböznek egy Földre tervező mérnökétől – ugyanakkor az űrmérnökség valójában rendkívül szerteágazó tudományág: olyan berendezések, missziók és küldetések tervezésével foglalkozik, amelyek az űrben hasznosíthatók vagy valósulnak meg. Leginkább extrém környezethez is alkalmazkodni tudó eszközök tervezéséről, teszteléséről és űrbe juttatásáról van szó. Egy űrmérnök tisztában van azzal, milyen hatások érhetik az űrben az eszközöket – például vákuum, szélsőséges hőmérséklet-ingadozások, esetleg olyan mértékű sugárzás, amilyen a Földön ritka –, és ezeket figyelembe véve tervezi meg őket. Ráadásul ha valami elromlik, nem lehet csak úgy felmenni és meghúzni egy csavart, ezért biztonságkritikusan kell kialakítani minden műszert.

HVG: Az világos, miért szemeli ki valaki a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemet. De hogyan jutott eszébe, hogy éppen űrmérnök legyen?