„Nehéz elmondani, ezt látni kell” – Bokros Dorottya filmje a vogue-ról a hvg360-on

A vogue, amely nevét a híres divatmagazintól kölcsönözte, a fekete és latin LMBTQ+ közösségek által létrehozott, erősen stilizált tánc, amely az 1920-ban indult harlemi reneszánsz kulturális felpezsdüléséből született. A drag queen bálok és szépségversenyek ötvözésével értelmezte újra a „ballroom”-kultúrát.

A vogue az ókori egyiptomi művészetből és a divattörténetből, például a Vogue modelljeitől veszi pózait, azonban több mint tánc: közösség is, amelynek tagjai úgynevezett házakban versenyeznek. A házak olyan csoportokat jelentenek, amelyek tagjai a közös performanszok mellett alternatív családként is szolgálnak a résztvevőknek.

Az 1960-as években Amerikában kialakult házak olyan emberek számára kínáltak befogadóhelyet, akik a társadalomból és a családjukból kivetve sokszor prostitúcióra kényszerültek, többen hajléktalanokká váltak, vagy korán meghaltak az AIDS-válságban, ám segítségükre sokáig nem érkezett érdemi politikai válasz.

Ma már kevéssé jellemző, hogy tagjaik fizikailag is együtt éljenek, de a házaknak továbbra is fontos közösségformáló szerepük van. A házak élén az alapító „apa” vagy „anya” áll, a tagokat gyermekeknek hívják, akik tanácsért és támogatásért fordulhatnak egymáshoz a bálokra való felkészülésben, de magánéleti problémáikat is megoszthatják egymással.

„Tök mindegy, milyen vagy, hozzánk tartozol, és egy család vagyunk” – mondja Daniella, egy vogue-versenyre készülődő tíz éve transzneműként élő nő Bokros Dorottya a dokumentumfilmjében, amely a Kiki House of Bandita tagjainak napjait mutatja meg. Végigkíséri táncpróbáikat, ahogyan egy versenyre készülve sminkelnek, de egy intim karácsonyi vacsorán is jelen lehet a néző, végül pedig a várva várt verseny pulzálásába is betekintést ad.

(A film a gyermekvédelmi törvény előírásai szerint 18 éven aluliaknak nem ajánlott.)