"Amelyik vélemény nem megosztó, azt nem szabad megírni" – HVG45, 2. rész

Sok minden történt országban és világban 1979 júniusa óta, mikor a HVG első lapszáma az újságárusokhoz került. Eljutottunk a pártállamból a szabad levegőn keresztül újra a pártállamig, a szovjet szövetségből nyugat felé 360 fokos fordulatot megtéve az oroszbarátságig. „Mintha most visszafele zongoráznánk a ’90-es és ’80-as éveket”.

A HVG45-sorozatban vállaltan szubjektíven dolgozzuk fel az elmúlt négy és fél évtizedet. A HVG szemüvegén keresztül, ahogy mi éltük meg, ahogy mi csináltuk, ahogy mi alakítottuk és ahogy minket alakított. Négy beszélgetés, benne 16 volt és jelenlegi kolléga – főszerkesztők, cégvezető, a címlapok fazonszabászai, újságírók, rovatvezetők, publicisták.

A második rész beszélgetőpartnerei változatos nézőpontokat képviselnek. Szauer Péter 45 évnyi munkaviszony és 35 év vezérigazgatás után adta át idén a stafétát. Nemcsak azt meséli el, hogy milyen levélváltásai voltak a függetlenedés jegyében az 1980-as évek politikai megbízottjaival (“a felvetés újszerű, de nem időszerű”), hanem azt is, hogy miért tartott 7 évig bizonyítani azt, hogy a Nagy Harácsony című 2014-es címlap nem keresztényellenes, illetve azt, hogy mi köze a Postabank-pániknak a hvg.hu megalapításához.

Tóta W. Árpád egy igazi Fidesz-barométer, állapítják meg – s közben szóba kerül egy nagyon furcsa gombafaj, mely egy őt érintő per tárgya lett. Mi az a völkisch, jobboldali woke és a felháborodásipar, hogy néz ki egy “spontán” tüntetés a HVG-székház előtt és mi lett a könyvvel, amelyet Tóta közösen írt Bayer Zsolttal?

Budaházy Árpád a leglehetetlenebb helyeken átadott kéziratokról mesél, valamint sikerkönyvekről és azok szokatlan követelményeiről, Tálas Andrea pedig egyebek között a szabad főszerkesztőválasztást eleveníti fel.

Tartsanak velünk a HVG45 négyrészes videósorozatának második adásában!