Izraelt és Iránt több ezer éves békés viszony kötötte össze – mára mégis halálos ellenségek lettek

Jeruzsálemben sétálva meglepő lehet, hogy az óváros Jaffa-kapujához közel egy utcanévtáblán ez áll: Koresh Street. A héberül Kores, perzsául Kurus nem más, mint II. (Nagy) Kürosz perzsa király, az Óperzsa Birodalom i. e. VI. századi megalapítója. Történelmi szerepe – a hódításain túl –, hogy hazaengedte a zsidókat a babiloni fogságból, és megengedte nekik a jeruzsálemi templom újjáépítését. A zsidók az „Úr felkentje” címet adományozták neki, és emlékét még évszázadokon át őrizték. Sőt sokan nem tértek vissza Izrael földjére, hanem a Perzsa Birodalom szívében éltek tovább, aminek teológiai gyümölcse a Babilóniai Talmud (egyike a két fennmaradt Talmud-változatnak).

Az ókorig visszanyúló közös történelmi és kulturális örökség alternatívát kínálhat a jelenlegi ellenségeskedéssel szemben, amely bármikor háborúvá fajulhat. A mélyebb kulturális és vallásos kapcsolatokra újabb példa a héber Bibliában Eszter könyve, amely azt meséli el, hogy a perzsa királynévá lett zsidó lány hogyan mentette meg a népét. Származását elárulva közbenjárt a férjénél, Ahasvéros királynál (aki egyes feltételezések szerint Xerxész, II. Kürosz unokája volt) annak egyik vezére, Hámán cselszövésével szemben.

A zsidó bibliai kánonban szintén helyet kapott Dániel könyve, amelynek szerzője végigélte a babiloni fogságot, majd tudása és látomásai révén magas beosztásig jutott a perzsa udvarban. Eszter és nagybátyja, egyben gyámja, Mordokaj mauzóleuma a nyugat-iráni Hamadánban ma is zarándokhely, ahogy a dél-iráni Szúzában Dániel próféta sírja is.

Eszter összeesik férje, Ahasvéros perzsa király előtt / Rézkarcábrázolás

Profimedia

A Jeruzsálem kapuinál megjelent iráni hadakat még két alkalommal is felszabadítókként üdvözölték a zsidók. A magát a perzsák örökösének tartó Pártus Birodalom i. e. 40-ben rövid ideig kiszorította a rómaiakat Palesztina egyes részeiből. Az i. sz. VII. század elején pedig a Szászádina Birodalom (vagy Újperzsa Birodalom) a bizánci uralom felett győzedelmeskedett, Jeruzsálemet egy nagyszabású zsidó felkelés segítségével foglalta el.

Az arab hódítás és az iszlám megjelenése után is élt tovább a zsidó–perzsa hagyomány: az újperzsa nyelvek korai (VIII. századi) írásos emlékei között olyanok is vannak, amelyeket héber betűkkel írtak. Sőt kialakult egy – még ma is beszélt – judeo-perzsa dialektus is. Az ezen a nyelven született vallásos költészet kimagasló alakja volt a XIV. századi iráni zsidó Sahin Sirazi, aki többek között Eszter életét öntötte szavakba.