Hány dezertőrt tud Von der Leyen elviselni, mi kell ahhoz, hogy Orbán a kispadról befuthasson a pályára?

“Velem ezt kétszer lehet megcsinálni, először és utoljára” – így oktatta ki állítólag hibázó beosztottjait Horn Gyula. Az Európai Parlament ennél is szigorúbb.

361.

Ennyi európai parlamenti képviselő szavazatára van szüksége az Európai Bizottság elnöki posztjára jelölt politikusnak, hogy öt évre elnyerje a megbízást. Ha elvéti a 720 fős testületben az abszolút többséget, akkor új jelöltet kereshetnek a tagállamok kormány- és államfői. Nem példa nélküli a helyzet: előfordult már 2009-ben, hogy a szavazás reggelén hívta fel az elnökjelöltet, José Manuel Barrosót az egyik nagy frakció, a szociáldemokraták frakcióvezetője, hogy bocs, de nincs meg a támogatáshoz szükséges számú képviselő. Martin Schulz ezután kezdeményezte a voksolás elhalasztását a nyári szünetet követő ülésszakra, amit végül el is ért.

Járhatunk most is így?

Ursula von der Leyen a június 9-én véget ért EP-választás óta számolja esélyeit. Nem véletlen az elővigyázatossága, rossz emlékei vannak. Az előző ciklus kezdetén, 2019-ben a német politikus éppen csak megkapta a kellő szavazatszámot, mindössze kilenccel volt több voksa a megválasztásához szükséges minimumnál. Ennél a szavazásnál a néppárti jelöltet támogatta a Fidesz–KDNP tizenhárom képviselője is. Mondhatni, Orbán Viktor nélkül Von der Leyen nem kapott volna esélyt.

Csakhogy a rossz szereplésnek is Orbán volt az oka. Öt éve az Európai Parlamentben eltökéltek voltak, hogy a demokratikusabb ügyvitel érdekében annak a pártcsaládnak a listavezetőjét válasszák a Bizottság élére, amelyik a kontinensnyi voksolás után a legnagyobb frakciót tudja alkotni. Ez az íratlan szabály Manfred Weber mellett szólt, ám ellene a magyar kormányfő hadjáratot indított korábbi, Magyarországot elítélő nyilatkozatai miatt.

Az állam- és kormányfőkből álló Európai Tanács végül egy kompromisszumos jelölttel állt elő, az alkuból viszont kihagyták a parlamentet. A bejtőernyőztetett Von der Leyen érezhette is a képviselők haragját. Hiába lett volna meg a kényelmes többsége a néppártiakból, szociáldemokratákból és liberálisokból álló hármas szövetségnek, a frakciók bő tíz százaléka a jelölt ellen fordult. Ez a kiszavazási “kedv” jellemző az EP-re, és ez okoz most fejtörést a választásokon győztes Néppártnak. (Legalább egy problémát sikerült megoldaniuk: idén Von der Leyen volt a hivatalos listavezetőjük, így Weber frakcióvezetőként most azzal kampányolhat honfitársa mellett, hogy megválasztása megegyezik az európai polgárok akaratával).

Lássuk azonban a parlamenti matematikát.