Egy átlagos amerikai mozifilm 91 perc, Donald Trump pedig 92 percig beszélt a wisconsini Milwaukee-ban tartott republikánus konvención. Ezzel új rekordot állított fel az elnökjelöltséget elfogadó beszédek hosszát illetően. Igaz, nem meglepő, elvégre az övé a második és a harmadik hely is, a 2016-os, illetve 2020-as, a mostanitól alig elmaradó idejű szónoklatával. Jellemző, hogy az egy órás határt is csak ketten lépték át eddig, s éppen csak: Bill Clinton 1996-ban (66 perc), és George W. Bush 2004-ben (62).
Ennek azért van jelentősége, mert Trump nemcsak a nézők türelmét tette próbára – a helyszínen persze minden szavát itták a hívei –, de az összeszedett, jó kezdés után visszaesett abba a hibájába, hogy végtelenül hosszan sorolja a sérelmeit és fényezi önmagát.
Várakozás és valóság
A beszéd előre kiosztott verziója azt a várakozást támasztotta alá, hogy az ellene a múlt szombaton, Pennsylvaniában elkövetett merénylet – amikor néhány centin múlott az élete – megváltoztatta Trumpot. Ő maga is mondta korábban, hogy az előre megírt, általa is elismerten durvának szánt mondandóját eldobta, s helyette másikkal készül. Mindenki azt várta, hogy ha őszinte nem is lesz, a halálközeli élmény más emberré tette, és másnak mutatkozik, mint amilyennek a 2015 nyarán indított első kampánya, az elnöksége, majd az azt követő időszak után tette.
Úgy is kezdődött, mint ha nem azt az embert látnánk, aki kilenc éve lejött a nevét viselő manhattani toronyház luxuslakásából, és azzal a lendülettel minősítette bűnözőknek és erőszaktevőknek a Mexikóból érkező illegális bevándorlókat.
Vagy aki 2021. január 6-án az elnökválasztás eredményét kétségbe vonva tüzelte fel a nagygyűlése résztvevőit, akik egy része elindult a Capitolium ostromára. Vagy aki máig csalásnak tulajdonítja a négy évvel ezelőtti vereségét, s nem győzi hangsúlyozni, hogy bosszút áll az ellene 2021 óta folyó politikai és jogi boszorkányüldözés miatt.

A beszéd első részében önreflexióval szólt a merényletről és az azóta eltelt napokról, többször megemlékezve arról, hogy csak istennek köszönheti, hogy nem végzett vele a merénylő golyója, s itt lehet az elnökjelöltöt állító konvención. A színpadra vitték az egyetlen halálos áldozat önkéntes tűzoltó ruháját és sisakját, utóbbit Trump színpadiasan meg is csókolta. Majd arról beszélt, hogy a nemzetet egyesítő elnök akar lenni, s az egész országot akarja maga mellé állítani, mert csak a fél országot megnyerve nem lehet kormányozni, így pedig lehetősége lesz Amerikában megbékélést, a világban pedig békét teremteni.
Aztán a jelek szerint nem tudott uralkodni magán, a fegyelmezettségét odadobva láthatóan eltért a súgógépen szereplő szövegtől, amihez már addig is hozzátette a maga rögtönzéseit.
A váltás érezhetően akkor következett be, amikor az általa alkotott eposzi jelzővel „őrült” Nancy Pelosiként beszélt a képviselőház volt demokrata elnökéről. Majd nem sokkal később közölte, hogy megfogadta, csak egyszer említi meg Joe Biden nevét a beszédében – hogy rögvest megemlítse másodszor is.
A legjobbat is tudja fokozni
A beszéd innentől kezdve átment egy „best of” válogatásba azokból, amiket a kampánygyűlésein el szokott mondani, csak a hang volt az ünnepélyes alkalomhoz illően visszafogottabb. A forma mögötti tartalom azonban nagyon is ismerős volt. A Biden neve helyett „jelenlegi adminisztráció” meghatározással emlegetett elnök, illetve kormánya szavai szerint minden eszközzel igyekszik megakadályozni, hogy visszatérjen a Fehér Házba, rendet vágjon a kialakult káoszban, s újra naggyá tegye Amerikát. Mert már az első elnöksége is a legjobb volt az USA történetében, s ettől csak egy lesz még jobb, a második. Miközben – jegyezte meg – ha a tíz legrosszabb amerikai elnök teljesítményét összesítjük, az sem ér fel ahhoz a romboláshoz, amit a jelenlegi művel az eddigi hivatali ideje alatt.
A sérelmei mellett sorjáztak a Biden-időszak vélt vagy valós hibái, a beszédet követő médiumok nem győzték tényellenőrző bejegyzésekkel kiigazítani a Trump által sorolt hazugságokat, csúsztatásokat. A volt – és a közvélemény-kutatásokat látva könnyen lehet, hogy leendő – elnök hosszasan elidőzött minden kedvenc témájánál, amiben önmagát fényezni, ellenfelét, Bident, illetve a demokratákat hibáztatni lehet, okkal vagy ok nélkül.

Az általa végrehajtott adócsökkenés a történelem legnagyobbja volt, miközben az utódja nem győzi adóemelésekkel sanyargatni az amerikai középosztályt és a tisztességes dolgozókat. Ennek kapcsán hosszasan elidőzött azon kampányígéreténél, hogy a borravalót adómentessé teszi – azt állítva, hogy 88 ezer adóellenőr vadászik az ilyen jövedelmet kasszírozókra – amit elmondása szerint helyeselt az a pincérnő, aki kiszolgálta a természetesen a nevét viselő Las Vegas-i szálloda éttermében, ahol nagyon jól érezte magát.