Esterházy Marcell: Sokszor mondtam, hogy befejezem a személyes tematikát, de nem lehet
„Főállásban” apja, Esterházy Péter hagyatékát gondozza az író idősebbik, videóművész fia, akinek sok műve is a család történetéhez kapcsolódik. Régi fényképalbumok szereplőiről Pieta-ábrázolásokat csinált. Ott volt apja régi pólójából a lenyomat, ami a só- meg a porkicsapódás miatt úgy hatott, mint Veronika kendője. HVG-portré.
HVG: Édesapja rendelkezett úgy, hogy ön dokumentálja a hagyatékát?
Esterházy Marcell: Ezzel nem foglalkozott, ránk bízta. Majdnem egyértelmű volt, hogy ez az én feladatom lesz. Úgy alakult a művészeti praxisom, hogy a családi archívumunk feldolgozásával foglalkozom. Nem ijedtem meg attól, hogy negyvenéves iratokat kell kézbe venni, rendbe rakni. Érzelmileg fontos gyászmunka volt számomra, hogy ezek apám jegyzetei, levelei, fotói.
HVG: A családi könyvtárhoz is érzelmi szálak fűzik?
E.M.: Anyám és apám közösen összegyűjtött könyvállományát nekünk, gyerekeknek kellett visszapakolnunk egy 90-es évek közepi lakásfelújítás után, ábécésorrendben. Minden kötetet ismertünk. Máig fejből tudom ezt a rendszert, ami jó tíz évig használható volt. Aztán annyira sok könyv jött még utána, hogy végül átláthatatlan kupacok is képződtek.
HVG: Miért került más-más helyre a két örökségcsoport?
E.M.: Az első gondolat a műfordítóház kialakítása volt, ahol együtt lett volna a teljes hagyaték, mindent helyben lehetett volna kutatni. Nem értettem, hogy miért nem állnak sorba érte a különböző intézmények. A Petőfi Irodalmi Múzeumból Prőhle Gergely jelentkezett, de két hónapra rá már Demeter Szilárd lett az igazgató, aki azóta sem hívott fel minket. Nekünk az volt a fontos, hogy találjunk egy helyet, ahol megtörténik a kéziratok állagmegóvása és feldolgozása. A Berlini Művészeti és Irodalmi Akadémia, amelynek apám tagja volt, örömmel és hozzáértéssel vállalta ezt a feladatot. Már kutatják, és szerkesztik a Termelési regény kritikai kiadását. A könyvtár annak köszönhetően került méltó helyre, az Evangélikus Országos Gyűjteménybe, hogy a szüleim jóban voltak Fabiny Tamás püspökkel, aki örömmel segítette ezt az ügyet.
HVG: A már kiürített Emőd utcai ház sorsáról is próbáltak egyeztetni?
E.M.: Számos emberrel beszéltem az alkotóházi elképzelésről, egy ismerős elment a Fővárosi Önkormányzathoz is, de sajnos nem akadt, aki felvállalta volna az ügyet. Nagy nehezen rászántuk magunkat, hogy eladjuk a házat. A hirdetést látva Dragomán György és Vámos Miklós elment az Óbuda-Békásmegyer Önkormányzathoz. A ház megvétele folyamatban van. Azzal győzték meg a polgármestert, hogy német kollégájuk, Daniel Kehlmann bevonásával létrehoznak egy alapítványt, így szakmai háttere is lesz a jövendő alkotóháznak. Máris meglepően sok építész jelentkezett közös gondolkodásra. Nyilván ötlet- vagy tervpályázatot kell majd kiírni.