A Tátra legdurvább túrája Földes Andrással, igényeseknek

Szemmagasságban gomolyogtak körülöttem a súlyos, magashegyi felhők, a júliusi havas eső a kapucnimról csöpögött az orromra. A szürkeségben egy pillanatra rést nyitott a szél, és mélyen alattam megpillantottam a völgyet. A meredek sziklafalak alatt tengerszemek csillogtak, engem pedig eltöltött a csodálat. Nem is csak a természet, hanem a szlovák turistaút-építők iránt, akik ilyen helyen is simán felfestették a sárga jelzést, hogy aki kedveli a meredélyeket, a sziklás kapaszkodást és a Himaláját idéző látványt, az is tudjon kirándulni egy jót.

A magyar ösvényeken szocializálódott túrázóknak szürreális, de a világ legtöbb részén is szokatlan, hogy a Tátrában olyan helyeken vezetnek jelölt turistautak, ahol más vidékeken legfeljebb veszélyt jelző vagy belépni tilos táblák állnának. Ennek a tátrai sajátosságnak az okaira és veszélyeire még visszatérünk, de most inkább forduljunk rá fő témánkra: a bátor útvonalvezetésnek köszönhetően, két önálló túra kombinálásával bejártuk a Tátra egyik leglátványosabb, egyúttal egyik legnehezebb turistaútját; amely ráadásul két nap alatt úgy teljesíthető, hogy nagy csomagokat sem kell magunkkal cipelni. Az estét pedig egy több mint romantikus menedékházban tölthetjük.

Ha tehát olvasónk nem riad vissza a meredélyektől, kitett sziklafalaktól és a szeszélyes időjárástól, akkor egyetlen hétvége alatt a Himalájában érezheti magát.

Mi július elején jártuk végig az utat. Két nap alatt átkeltünk három meredek hágón, elhaladtunk legalább tíz kristálytiszta magashegyi tavacska és két tucat zerge mellett. Továbbá gyalogoltunk a télről megmaradt havon, és csapkodott minket a havas eső, miközben Magyarországon már nem lehetett lejjebb csavarni a légkondikat.

Zergékkel is találkoztunk

Földes András

Amit az átéltek után elmondhatunk, hogy ez az egyik legpraktikusabb és legizgalmasabb túra a környéken ebben a fokozatban, mert:

• Ótátrafüredről indulunk, és oda is érkezünk, így a végén nem kell stoppolni vagy vonatozni az autónkhoz.
• Átkelünk három magashegyi hágón is, a Vöröstorony-hágón (2352 méter), a Rovátkán (2290 méter) és a Lengyel-nyergen (2200 méter), így két nap alatt bepillanthatunk a hegység legvadabb szegleteibe.
• Pont a túra felénél, magasan a csúcsok közt áll a Rabló ház (Zbojnicka chata) nevű menedékház, ahol ágyban tölthetjük az éjszakát, vacsorázhatunk és reggelizhetünk is. Ezért napközben csak némi elemózsiát, vizet meg persze esőkabátot kell vinnünk a hátunkon.
• Útközben elhaladunk három további hegyi ház mellett, ahova behúzódhatunk pihenni, szárítkozni, ha rossz lenne az idő, és vehetünk ételt, kávét.
• Meredek hegyfalakon kapaszkodhatunk fel, de a nehézségekhez képest könnyedén: láncok, sőt, via ferratás vaslépcsők segítségével.
• Az egész út jól karbantartott jelzések mentén vezet, így eltévedni nehéz, habár a hegyek közt nyilván nem lehetetlen azért.

Földes András

Nem hallgathatom el, hogy az útvonalnak van néhány problémás vonzata is:

• A túra extrém nehéz, így a jó állóképesség, sportos fizikum alap.
• Egyes részeken kézzel kell kapaszkodni, vagy a láncokat, vagy a sziklát markolászva, tehát ha még nem próbáltuk a sziklamászást, a magashegyi túrázást, ne itt kezdjük el.
• Három helyen is nagyon meredek, kitett helyeken vezet az ösvény, így aki tériszonyos, vagy csak szimplán nem érzi biztonságban magát meredek helyeken, mindenképpen hagyja ki ezt. Van egy sor szép, de nem ilyen atletikus túra is a környéken.
• Ne induljunk el megfelelő felszerelés nélkül, erről később sztorizunk, és a végén összegyűjtöttük a praktikus információkat is.