Pénzt nem nyerhet egy ország az olimpián, de akkor miért éri meg mégis a rendezés?

Jobb lesz-e egy országnak a sportsikertől vagy nagy sportesemény rendezésétől? Közgazdászok tömegei próbálták ezt számszerűsíteni, és a szinte tökéletesen egybecsengő eredményük az: ha az a kérdés, hogy ki lehet-e hozni egy nagy világversenyt pénzügyileg úgy, hogy ne legyen csúnya ráfizetés, a válasz az olimpiánál egyértelmű nem, bármi másnál az, hogy talán. A baj az, hogy a rendezés anyagi nyereségének témája annyira adja magát, hogy eltereli a figyelmet sok más izgalmas kérdéstől, amiket ennyire nem is elemeztek agyon, pedig érdemes volna.

Itt van például rögtön az a felvetés: jobb lesz-e egy nagy sporteseménytől akkor, ha nem csak a pénzt nézzük? Hiszen akármennyire is fontos a pénz, a világ nem csak erről szól. Gerorgios Kavetsos és Stefan Szymanski erre az angol eredetiben „feelgood factornak” nevezett kifejezést hozták be: 2008-as kutatásukban azt nézték meg, mennyire nő megy egy országban a boldogság akkor, ha olimpiát, foci-vb-t vagy Eb-t rendeznek ott, illetve ha az adott ország sportolói jól teljesítenek.

Az Eurobarometer évtizedek óta minden évben kétszer készít egy felmérést arról Európa több országában, hogy mennyire érzik az emberek magukat boldognak, ráadásul ezt nagyon részletes demográfiai bontásban adják meg. A két kutató ezekkel 1974-ig ment vissza, hogy összefüggéseket keressen a sport és a boldogság között, és egészen bonyolult modelleket állítottak össze, hogy ne csak magukban nézzék a sporteredményeket, hanem ahhoz képest is, hogy az csalódásnak vagy sikernek számított-e.