Nem mítosz a sportban a hazai pálya előnye

„Ez az akaraterőről szól. Arról, hogy éhesebbek vagytok, mint a többiek. Azok vagytok, nem igaz? Legyetek is! Nincs más választásotok. Ez a lehetőség, itthon, a hazai szurkolók előtt egyszer az életben jön el”

– tartott motivációs beszédet a francia cselgáncscsapat tagjainak Emmanuel Macron nem sokkal az olimpia előtt. A francia elnök egyúttal belőtte azt is, hogy elképzelése szerint hol kellene végeznie Franciaországnak az éremtáblázaton: az első ötben. „De igazán nem akarok túlságosan nagy nyomást gyakorolni” – tette hozzá félig ironikusan, bár ezt nyilván kevesen hitték már el neki.

A hazai olimpia eleve extra nyomás ugyanis a sportolókra, de extra motiváció és támogatás is. A statisztika pedig azt mutatja, hogy a házigazda országa szinte törvényszerűen felülmúlja az előző alkalommal elért eredményét. Az 1952-es helsinki játékok óta – ami Magyarország számára „idegenben” is a legsikeresebb volt – két kivétellel ez minden nyári olimpián így történt az érmek számát tekintve. És ugyanez érvényes az aranyérmekre is. Vagyis nagyon úgy tűnik, hogy bár az olimpiarendezés anyagilag és olykor politikailag is kockázatos lehet, a sporteredmények szempontjából nagyon nem nyúlhatnak mellé a házigazdák.

A hazai pálya előnye bevett klisé a sportban, de nagyon is valós alapja van. A hazai szurkolók pluszerőket képesek mozgósítani a sportolókban, és a hazai csapatnak nem kell megküzdenie az utazással járó fáradsággal, az időeltolódással, az ismeretlen ételekkel és edzési infrastruktúrával, vagy épp a másoknak esetleg szokatlan időjárási körülményekkel. A hazai verseny olyan komfortérzetet adhat, ami hiányként, ezáltal hátrányként jelentkezhet az ellenfeleknél.