Para-Kovács Imre: Szijjártó, a csókkirály

Szerzőnk szerint időnként érdemes jelezni, hogy a “koncentrációs táborok és bérgyilkosságok nélkül a világ sokkal több lehetőséget biztosít lakóinak”. Ez Szijjártó Péter minap tett nyilatkozatáról jutott eszébe. Vélemény.

Richard Ramirez, aki Night Stalker néven örvendett közrettegésnek amikor áldatlan tevékenységét folytatta az Egyesült Államokban, konkrétan erőszakolt és ölt, elfogása után cirkuszt csinált a tárgyalásból, sátánista szimbólumokat firkált magára, és minden tehetségét latba vetve próbálta bizonyítani, hogy negatív szuperhős, nem pedig egy gyáva féreg, aki magányos nőkhöz lopódzott be, hogy nyomorult vágyait kiélje, majd megfojtsa őket. Érthető okokból az utóbbi értelmezést, esetében a valóságot teljes erőből próbálta valami mítosz mögé bújtatni, olyan valakinek akarta mutatni magát, aki magasan az emberi társadalom fölött tevékenykedett, és nem mélyen alatta.

Mondhatnám, emberi igyekezet ez, minden bizonnyal én is jobbnak látom és láttatom magam, mint amilyen a valóságban vagyok, nagyon kis egóra és hatalmas lélekre van szükség ahhoz, hogy elengedjük ezeket az öntudatlan finomításokat, értelmezéseket, elhallgatásokat, de egyben elkerüljük a kóros leértékelés csapdáját is, amikor értéktelenségünk hangsúlyozásába menekülünk a valóság elől.

A szentek és a maguk felé hajló kezeik.

Richard Ramirezt halálra ítélték, de a tárgyalás alatt és azt követően is sok rajongója kereste meg levélben, sőt személyesen is, Doreen Lioy például 75 levelet írt neki, és az 1988-as leánykérés után 1996-ban összeházasodtak a San Quentin-i állami börtönben.

Mindez határozottan igazolni látszik Esterházy Péter azon állítását – bocsánat a pontatlan idézetért, de nem leltem a forrást –, hogy mindig lehet addig szűkíteni egy halmazt, míg végül mi leszünk benne a csókkirály… De itt van egy másik példa, melyen keresztül talán még jobban kirajzolódik a szentencia univerzalitása és igazsága, és ez Szijjártó Péter minapi nyilatkozata.