Fontosat mond az amerikai társadalomról, vagy hamisít Trump alelnökjelöltjének sikerkönyve?

Horatio Alger tollára illő történetnek tartják az USA-ban azt a sztorit, amelyben az őt visszahúzó környezetével és saját hátrányos társadalmi és családi helyzetével sújtott fiatal kemény munkával felküzdi magát a középosztályba, sőt még annál is feljebb, ily módon pedig valóra váltja az amerikai álmot. Az 1899-ben elhunyt író a XIX. század utolsó három évtizedében talán a legnagyobb társadalmi hatású regényekkel – száznál is többel – jelentkezett, amelyek összesen legalább húszmillió példányban keltek el, ám nem álomról, hanem álomvilágról szóltak, semmi közük nem volt a valósághoz. Sokan úgy vélik, hasonló a helyzet J. D. Vance ohiói szenátor 2016-ban megjelent önéletrajzával is, amely nyolc éve országos hírnevet, a minap pedig Donald Trump mögött republikánus alelnökjelöltséget hozott számára.

A Hillbilly Elegy (magyarul: Hillbilly-elégia. A cikkünkben később említésre kerülő Netflix-film nyomán Vidéki ballada az amerikai álomról címmel találhatjuk meg a Vance-könyvet jelenleg a hazai könyvesboltokban) egyszerre olvasható családtörténetként és szociológiai körképként arról a hátrányos helyzetű csoportról, ahol Vance felnőtt, s ahonnan az útja a tengerészgyalogságon és a katonai ösztöndíjjal elvégzett egyetemen, jogi doktorátuson, a szilícium-völgyi befektetési bankári munkán keresztül a politika felső régióiba vezetett. A memoár felkerült a The New York Times napilap sikerlistájára, Vance pedig tévéműsorok sztárvendége lett, a konzervatívok közül különösen Tucker Carlson és Rod Dreher ünnepelte – mindketten Orbán Viktor csodálói, utóbbi Magyarországon él, a budapesti Danube Institute vendégkutatója, s a magyar állam által kistafírozott European Conservative angol nyelvű kiadvány kolumnistája.

A könyvet a liberálisok is forgatták, mert az önéletrajz a legjobbkor érkezett azok számára, akik azt próbálták megfejteni, hogyan győzhette le az elnökválasztáson Trump az esélyesebbnek tartott demokrata Hillary Clintont. A mérleg nyelvét az úgynevezett frontállamokban azok a fehér munkásosztálybeliek billentették a republikánus jelölt javára, akik benne nem a státusa révén az elithez tartozó milliárdost, hanem a megmentőjüket látták abból a sorsból, amit Vance érzékletesen leírt mint ami neki rendeltetett, ha nem tudott volna kitörni a környezetéből.

A könyv Magyarországon olvasható változatának borítója

lira.hu

A kritikus vélemények szerint Vance a nagyapja alkoholizmusával és az anyja drogfüggőségével személyes érvényű látleletet adott a közösségét sújtó nehézségekről, ám eltúlozta az Appalache-hegység régiójában élő, hillbillyknek nevezett „egyszerű vidéki emberek” önhibáját a helyzetükért, s az írás helyenként átcsúszott nyomorpornóba. Úgy vélik, Vance a moralizálással azoknak a konzervatívoknak a malmára hajtotta a vizet, akik szerint kár a leszakadtakra túl sok költségvetési pénzt vesztegetni, mert úgyis menthetetlenek, ha nem képesek a helyzetükön maguk javítani. A véleménye szerint a régi otthonában az elit tagjaként, a Yale jogi karán pedig jöttment hillbillyként kezelt Vance memoárjára 2019-ben érkezett válaszként egy esszégyűjtemény. A kötet egyik szerkesztője Anthony Harkins történész, aki 2005-ben alapos és olvasmányos könyvet írt a hillbillykről. (A 2019-es összeállítás nem minden írása vitatkozik Vance önéletrajzával, akadnak benne a szerzővel egyetértők, valamint a hillbillyk életét lefestő költemények és képek is.)