Azt is látják, ha hajszál kerül a gépezetbe. Mi történik a visszaváltó automaták nyílása mögött?
11 perc
2024.08.12. 07:00
2024.08.14. 09:55
Máshol is döcögve indult a kötelező visszaváltási rendszer, de lassan mindenki rutint szerez a repontos automaták használatában és üzemeltetésében. Már tudják, mi okozta a banki utalások csúszását, mitől álltak le sokszor a gépek, miért nem ismerték fel egyes 50 forintos palackokat, és milyen arányban próbáltak trükközni a rafkós visszaváltók. Bakos Dáviddal, a visszaváltó-automatákat gyártó norvég TOMRA magyarországi ügyvezetőjével pillantottunk be a sokat szidott rendszer kulisszái mögé és elemeztük az indulás tapasztalatait.
Dobozokba és zsákokba csomagolt palackok állnak egy kupacban egy dél-budai iroda közepén, a szomszédos helyiségben egy kolléga számítógépes munkaasztala dugig van boros és égetett szeszes üvegekkel, még a padlószőnyegen is szerteszét hevernek – és mind üres. Bár első pillanatra azt hihetnék hogy egy különösen jól sikerült céges buli után vagyunk, szó sincs erről. Ez az italos palackok kötelező visszaváltási rendszerének (DRS) egyik hazai főhadiszállása: a visszaváltó automatákat beszállító cégek egyike, a norvég TOMRA központjának irodahelyisége a külső Bartók Béla úton. A szerteszét heverő üvegek és palackok a normális ügymenet részei.
A gyártók küldték őket, de nem repiajándékként, és az itt dolgozók sem a tartalmukra kíváncsiak – jobbára eleve üresen kapták őket –, egészen más dolguk van velük: bedobálják őket a harmadik helyiségbe beállított palackvisszaváltó automatákba, mindegyiket egyenként húsz alkalommal. Kupakkal és anélkül, előre és hátra, kissé keresztben, lassan és gyorsan, benyúlva és elengedve, idegesen és nyugodtan,
gyakorlatilag megtanítják a gépet, hogyan ismerje fel szinte mindenféle helyzetben az új palackokat
– magyarázza Bakos Dávid, a TOMRA Collection Hungary ügyvezető igazgatója, akivel a július elején élesedett, sokak számára kellemetlen tapasztalatokat hozó és sokat kritizált kötelező visszaváltási rendszer (DRS) első időszakának tapasztalatairól beszélgettünk.
A cégközpontban tehát nem csak az ügyviteli feladatokat látják el, intézik az automaták megrendelését Norvégiából, fogadják a velük kapcsolatos segélyhívásokat, de itt történik a gyártók által a rendszerbe regisztrálni beküldött új italos aludobozok, üveg vagy műanyag palackok auditálása, adataik rögzítése és feltöltése a rendszerbe. A szolgálati automaták érzékelői leolvassák a palack vonalkódját, lemérik súlyát, rögzítik a formáját, a színét, árnyékát, hogy a huszadik próbálkozás után rögzített adatok alapján hiba nélkül legyen képes felismerni azokat bármelyik automata, bárhol az országban.
Eddig bő 18 ezer különböző italos palackot regisztráltak a gyártók és forgalmazók, vagyis az irodában álló gépek nyílásain összesen 360 ezerszer toltak be ilyeneket a cég munkatársai. Július végéig tehát minden egyes munkanapra közel 2500 – nyolc órás munkaidővel számolva percenként öt – mozdulat jutott. Ez persze csak átlagos érték, eleinte alig volt velük dolguk, a türelmi határidő nyár közepi közeledtével megszaporodtak a tennivalók.