Így már sosem fogjuk látni: utoljára jártuk végig a Gellért Szállót, amit az 1920-as évek szellemében alakítanak át
14 perc
2024.08.20. 18:00
Nagy felújítás és átalakítás elé néz az 1918-ban megnyílt Gellért Szálló: a koncepció az „eredeti pompa visszaállítása”. Mostanra leginkább csak fotókról ismerhető fel, hogyan nézett ki, a második világháborús pusztítás után ugyanis az 1960-as évek stílusában alakították ki a belsőépítészetét. A terek nagy része szép és különleges, megérdemelné, hogy valamilyen formában megőrizzék, és ez több elemre, lámpára, burkolatra is igaz. A munkálatok megkezdése előtt még járhattunk a szállodában, és most fotókon is megmutatjuk, milyennek láttuk – ebben a formájában ugyanis már biztosan nem fogjuk látni többet.
Nevethetünk a retróságán, de közben ez egy luxusretró, a maximuma annak, amit a kor elő tudott teremteni.
Ez a mondat az átfogó felújítás, sőt részben átalakítás elé néző Gellért Szállóban hangzott el, amely júliusi ottjártunkkor valóságos időkapszulának tűnt, bár ez már sokkal régebb óta igaz rá. A hotel hivatalosan 2021 decemberétől zárva tart, de még idén nyáron, a munkálatok megkezdése előtt is tartottak benne vezetett sétákat, amelyeken rá lehetett csodálkozni a kissé megkopott patinájára és a nagyjából százéves idővonalat felrajzoló, olykor zavarba ejtően össze nem illő részleteire.
Pedig építésekor a Gellért volt nemcsak Budapest, hanem az ország első, és sokáig egyetlen luxusszállója. Aranykorát a húszas-harmincas években élte, kevésen múlt, de valahogy átvészelte a második világháborús pusztítást, és még a helyreállítása után, a szocializmus évtizedeiben is legjobb lehetett a legjobbak között. Fénye a ’70-es évektől kezdve azonban kezdett megkopni, legalábbis ekkor kezdett felzárkózni hozzá a többi versenytárs. Az utóbbi években kevésbé a szolgáltatásai, mint inkább a tulajdonosváltásai miatt került be a hírekbe: 2019-ben vásárolta meg az Indotek, miután megállapodtak a Danubius Hotelsszel, a 2021-es bezárás után egy évvel pedig már arról lehetett olvasni, hogy a BDPST az új gazda, Tiborcz István cége pedig egy ázsiai luxushotelt varázsol a szállodából.
A tulajdonviszonyok kezdetben azért nem alakultak ennyire hektikusan. A hotel eredetileg a fürdővel együtt fővárosi kézben volt, a pályázatot is a Fővárosi Közmunkák Tanácsa írta ki a megépítésére 1905-ben, miként az építtetést is a főváros vitte végig. Az igazgatás szintén a főváros reszortja volt egészen az államosításig. 1989 után a szállodát privatizálták, a fürdő azonban maradt a fővárosé, és ez máig így van. „Azt, hogy az államosításkor kezdett elválni kicsit a történetük, jól mutatja, hogy a szállóban megtörtént a második világháború utáni, 1961-es komoly átalakításokkal járó felújítás, a fürdőben nem. Részben ezért is van, hogy utóbbi sokkal inkább megmaradt szecessziósnak” – mondta Nagy Mariann, az Imagine sétavezetője. A második világháborúban a szálló hetven százaléka megsemmisült, a fürdő szerencsére kisebb és kevesebb károsodást szenvedett.
A századelőn lebonyolított építészeti tervpályázat alapján Hegedűs Ármint, Sebestyén Artúrt és Sterk Izidort bízták meg a feladattal, ám a végleges tervek csak jóval később, 1912-ben készültek el. A kupolákkal és pártázatokkal díszített együttes magán viseli a szecesszió és a keleti építészeti jegyeit is.
Ez egy hatalmas, korai vasbeton épület: rengeteg munkásra és acélra volt szükség, azonban az első világháború miatt egyikből sem volt elég. Minden ellene ment annak, hogy felépülhessen
– foglalta össze Nagy Mariann a megvalósulás körüli nehézségeket.
A hányattatott indulás után 1918. szeptember 26-án történhetett meg az átadás – két hónappal azelőtt, hogy Magyarország számára vesztesként ért véget az első világháború.