A gulyásorbánizmus ugyanúgy zsákutca, mint a gulyáskommunizmus volt

A nyugati publicisztika Magyarországra vonatkozó közhelyei közül a legvirulensebb a kádári Magyarországot leíró „gulyáskommunizmus”. Olyannyira, hogy a szóösszetételnek máig tartó leágazásai vannak, Orbán Viktor rendszerét jellemezve szívesen nyúlnak vissza az időben. Így nevezte már egy politológus a NER-t „gulyáskozmopolitizmusnak”, s nemrég egy amerikai elemző „gulyásdiktatúrának”. Ezek a „gulyás” kezdetű, Orbánt jellemezni kívánó országleírások éppen úgy csak a felszínt ragadják meg, mint ahogyan a kádári Magyarországra vonatkoztatott „gulyáskommunizmus”.

A szó igazából Nyikita Hruscsov szovjet pártfőtitkár egyik magyarországi látogatása után terjedt el. Hruscsov ugyanis a sztálini represszió után a szocializmus építésének békésebb változatát hirdette meg, amelyben a kapitalista és a szocialista országok konvergenciáját propagálta. Azzal számolt, hogy a Szovjetunió egy-két évtizeden belül utoléri a kapitalista országokat, nemcsak a termelésben, de az életszínvonalban is. Sőt 1959 nyarán a Moszkvába látogató akkori amerikai alelnöknek, Richard Nixonnak kijelentette, hogy az új építésű orosz házak felszerelése már hasonló az amerikaiakéhoz. Ezért helyeselte azt is, hogy Kádár János 1956 után jóléti intézkedésekkel próbálja a nép lojalitását megszerezni.

Hruscsov 1964 áprilisában többnapos magyarországi utazáson vett részt, s több alkalommal is hivatkozott a gulyásra mint a jólét és megelégedettség egyik jelképére. Szolnoki beszédében kijelentette: „Vajon árt az valakinek, ha például önöknél több és jobb gulyást esznek az emberek? Vajon a forradalmi szellemet és a forradalmi lendületet ez meg fogja törni? Ugye hogy nem!” Hasonlóan nyilatkozott Komáromban is, s ezt rögtön felkapták külföldön, először Angliában. Alec Douglas-Home akkori brit konzervatív miniszterelnök meg is jegyezte, reméli, hogy „az ideológiák harca helyett inkább a szakácsok fognak majd harcolni”.

A magyar pártsajtó örömmel és meglepve fogadta az elnevezést, „ez a gulyás már jelképpé nőtt, jelképévé az új társadalom legfőbb céljának: az anyagi javak bőségének, az emberek jó, örömteli, gondoktól mentes életének”.