A Marriott Hotel-sztori: Egykor Liz Taylor bulizott itt, most Tiborcz István kezébe kerülhet
10 perc
2024.08.27. 17:30
2024.08.27. 17:45
Eladó az emblematikus, a második világháború után elsőként megépült hazai luxusszálloda, a budapesti Marriott Hotel, amelynek, ahogy arról a hvg.hu is hírt adott, a Tiborcz István-féle BDPST lehet az egyik potenciális vevője. Ennek apropóján idézzük fel az 1969 szilveszterén átadott, a Duna-part látképét meghatározó épület születését, melyet annak idején élénk vita kísért.
A szívoperációmat ennek a szállodának rovom fel
– mondta a Marriott, korábban Duna InterContinental Hotelről a tervezője, Finta József, amikor 2019-ben interjút adott a HVG-nek. A legendás Kossuth-, kétszeres Ybl- és Prima Primissima-díjas építész idén januárban hunyt el, és ahogy írtuk róla, kevés olyan magyar pályatársa volt, aki hasonló mértékben alakította Budapest városképét az elmúlt több mint 50 évben, mint ő. Ezen épületek sorát gyarapítja a Marriott is, amire most, úgy hírlik, a Tiborcz István-féle BDPST Group vetett szemet.
Lehet, hogy Fintának szívproblémákat okozott a pesti Duna-parti látképet meghatározó, 1969-ben épült, nyugati mércével is luxust képviselő szálloda, de az is tény, hogy országosan ismertté tette a nevét. Később az ő tervei alapján születhetett meg egy másik Duna-parti szálloda, az 1981-ben átadott Forum Hotel (ma InterContinental Budapest Hotel) és az 1992-ben megnyílt Kempinski Hotel Corvinus Budapest is. Emblematikus munkáit itt gyűjtöttük össze, közülük azonban csak egy mondhatja el magáról, hogy vendégül látta Liz Taylort a negyvenedik születésnapján, egy halom hollywoodi celebbel együtt.
Háborús romokon épült, és még robbantottak is miatta
A Duna-partnak azt a részét, ahol a ma ismert szállodasor áll, 1864 után, a századforduló táján építették be négyemeletes, historizáló épületekkel, szállodákkal és irodaházakkal. Miután a korzó előkelő hotelei, köztük a Ritz, a Carlton és a Hungária, illetve az Eötvös téren álló Lloyd-palota részben vagy egészben megsemmisültek a második világháborús pusztításban, a parti sáv arculatát évtizedekig üres telkek és a romok alakították. A Bristol, amelynek a nevét a háború után Dunára változtatták, még úgy-ahogy megmaradt, „csaknem száz szobájával egyedül őrizte a múltat, várta társait-szomszédait, azt, miként alakul az új szállodasor helyzete” – írta róla a Budapest folyóiratban Sívó Tibor 1980-ban.
A Duna hotelt 1969-ben, a Marriott építése miatt felrobbantották, ami „megremegtette a nosztalgiára hajlamos pestiek szívét”, és külföldi szaklapok is nekrológban számoltak be róla. Utolsó évtizedeiben ugyanakkor inkább már csak egyfajta mementóként volt értelmezhető. „Csonkán-furcsán meredező tűzfalai már aligha emlékeztettek a régi korzó eleven életére, a szállodák ragyogó szalagjára. A háború utolsó pesti maradványa volt ez a magányosan álló szálloda, s valljuk be, bátortalanságunk jelképe is – azé a ’félelembe hajló’ óvatosságé, amellyel a pesti Duna-part e szakaszának beépítését elodázgattuk két évtized alatt”, fogalmazta meg Finta a Magyar Építőművészet hasábjain.
Tény, hogy a pesti Duna-part húsz évig lényegében üresen állt, a terület rendezése ugyanis csak az Erzsébet híd 1964-es átadása után kezdődött meg. A szállodasor újjáépítése az 1969 szilveszterén átadott Marriottal indult (a nyolcvanas években a Forum és az Atrium-Hyatt követte), az amerikai InterContinental szállodaipari céggel kötött megállapodás keretében, szocialista viszonyokhoz képest elég unortodox módon. 570 millió forintot költöttek rá, és magyar tulajdonban volt, magyarok tervezték és kivitelezték, ám amerikai sztenderdek alapján működött. Magyar pénztárcához képest persze méregdrága árakkal, és jelentős mennyiségű valutaforgalommal.