szerző:
Daczi Dóra

Nem akad magyar építész, aki olyan mértékben alakította volna Budapest városképét az elmúlt 50 évben, mint Finta József; megépült házainak számával már csak a ráaggatott eposzi jelzők (a magasházak és a magyar high-tech apostola, a munka farkasa, a pesti Duna-part elrablója, a Kádár-kor vagy épp a külhoni beruházók kedvence) vetekszenek. Finta Józsefet a Mol Campusról, a panelekről, a stadionokról és arról kérdeztük, hogy mit érhet (el) az építész, ha nem tartja távol magát a politikától.

hvg.hu: Mit szól a Mol-magasház körül zajló vitához? Az ön irodája társtervezője az épületnek az angol Foster + Partners mellett. 

F. J.: Magasházat ésszel és logikával szabadna csak építeni, nem üzleti alapon. A Mol Campus azért kicsit az utóbbi, bár a jelképalkotás törekvése erősebb benne. A magassági vitáról csak annyit, hogy a házat a töltés takarja, és az épület nem a Hungária körgyűrűn belül van, ahol nem illik magasházat csinálni. Én a tervezéséhez nem szólok hozzá, így a magasház „fintás” biztosan nem lesz, legfeljebb „feketés”; Fekete Antal kollégám csatázik a kirendelt, javarészt kezdő angol építészekkel, bele is betegedett. Nagyon sokat kell módosítani az angol terveken, hogy a hazai lehetőségekhez szabjuk, és ez nemcsak az alaprajzon, hanem az épület külsején – például a bőrén – is látszani fog.

©

Szerintem Norman Foster ezt a tervet nem is látta, nem tudom, benne volt-e legalább egy skicc erejéig. (Az iroda tervezőjével, Nigel Dancey-vel készült interjúnkat itt olvashatják – a szerk.) Ugyanakkor azt gondolom, nem lesz ebből az épületből nagy baj, és lehet még jó és fontos ház is belőle. Budapest fejlődési iránya dél fele megy, északon bezárultak a lehetőségek, a Mol Campus viszont lendületet adhat más fejlesztéseknek is.

hvg.hu: Tarlós István a Mol Campus alapkőletételén azt nyilatkozta: a Kopaszi-gáton nem szakmai szempontok szerint húzták meg a magassági határt, ezért a jövőben vétójogot akar a városnak a magasházak ügyében. Mint régi tanácsadója, nem gondolja, hogy a főpolgármester kicsit elkésett ezzel a határozott kiállással?

F. J.: Ez egy régi játék, megértéséhez a Közmunkatanácsot kell felidéznünk. Ez a szervezet az 1870-es évek elejétől működött a Rákosi-korszakig, tagjai az adott kor legkitűnőbb építészei, elnöke a mindenkori miniszterelnök, társelnöke pedig a mindenkori főpolgármester volt. Ez a tanács tartotta kézben Budapest egész fejlődését, nekik köszönhetjük az Andrássy utat vagy a körutakat. Sok építész – köztük én is – visszavágyja ezt a struktúrát, de ami most van, az egy furcsa, nekem életképtelennek tűnő rendszer. Nem tudom, mennyire járnak majd sikerrel, már nem vagyok tanácsadó, de az lehetetlen állapot, hogy Budapest úgy épüljön, hogy bele sem szól önmagába. Ahhoz, hogy szakszerűen fejlődjön, a politikát is valahogy meg kell győzni, ezt pedig a főpolgármesteri hivatal nélkül nem lehet megcsinálni.

A fogyasztói építészet vagy a fogyasztók építészetének helytartója?
Finta József (1935) ismertsége csak Makovecz Imrééhez fogható (de míg utóbbi modernellenes, Finta „az örök modern”). Nem volt még építész, akinek akkora hatása lett volna Budapest városképének alakulására, mint Fintának: nevéhez fűződik a Marriott Hotel (korábban Intercontinental) és a szintén a Duna-korzón elhelyezkedő Intercontinental (egykori Forum), a Kempinski, a WestEnd, a Budapesti Műszaki Egyetem Schönherz kollégiuma, a Képviseleti Irodaház a Bazilika mellett, a Szabadság téri Bank Center, a Teve utcai rendőrszékház, vagy a BME-ELTE Informatikai Épülete. A Nemzet Művésze, Kossuth-díjas, az MTA és a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. 1985-ben országgyűlési pótképviselő lett, mandátumát 1990-ig viselte. 2005-ben az Orbán Viktor által létrehozott Nemzeti Konzultációs Testület tagja lett. Míg kritikusa elsősorban a külföldi befektetők kedvenceként emlegetik – aki rendre elnyerte a nagyobb léptékű beruházásokat –, Finta hitvallása szerint arra törekedett, hogy az emberközpontű építészetet honosítsa meg Magyarországon.  

hvg.hu: Az ön pályáját sokan tartják jó példának arra, hogy sikeresebb lehet az építész, ha homo politicus.

F. J.: Én megpróbálok nem az lenni. Mindig megkapom a magamét, hogy a Kádár-érában is építhettem, meg most is. Ez az erdélyiség esszenciája, nekünk mindenkivel jóban kellett lennünk a túlélésért, némettel, törökkel, románokkal. Az emberi létezés nem alacsonyulhat olyan szintig, hogy csak politikusként, erőből döntsön. Az ellenzék legnagyobb problémája, hogy a magyarságát felejti el, addig nem fognak nyerni, míg ezt az "összetevőt" nem találják meg magukban. Én csak építeni szeretnék, emberül és magyarul.

©

hvg.hu: Hogyan lehet magyarul építeni? Az ön posztmodern stílusát éppen a makoveczi organikus építészet ellenpontjaként szokták emlegetni. Egyáltalán, lehet-e még önazonos a magyar építészet? 

F. J.: Utoljára önazonos a magyar népi építészet, meg a hazai szecesszió és az eklektika volt. De nemcsak a magyar építészetnek vannak egzisztenicális problémái, a mai építészet úgy általában nehezen megemészhető. Egyszerűen ez a korszak építészetileg meg van buggyanva, mert nincs filozófiája a kornak. A digitális építészeti programokkal bármit meg tudunk tervezni, a kérdés csak az, hogy minek? Az építészet nem azért teremtődött, hogy önmagát deklarálja mindenek felett, de most éppen az ember marad ki a tervből. Az a lépték például, amit a felhőkarcolók Londonban összehoznak, már nem emberi. Múltkor Párizsban kukucskáltam be egy építési területre, mert a kerítésen lévő molinókon egy fantasztikus lebegő üvegtetőt mutattak. Ehhez viszont a gyakorlatban a világ összes acélját felhasználták, és ez olyan ár az adott látványért, amit én túl nagynak ítélek. Világos, hogy az európai együttműködéshez hozzátartozik, de zavar, hogy a nagy befektetők rendre nyugati tervezőket hoznak, mert az a közvélekedés, hogy a magyar építészek nem alkalmasak látványos épületek tervezésére. Pedig dehogynem, az építészoktatás az egész országban jó. Más kérdés, hogy én soha nem terveznék például olyan most divatos, megcsavart épületeket, mint a nemrég engedélyt kapott Twist.

hvg.hu: Mi lenne az az város, mely Budapest előtt példaként állhatna?

F. J.: Budapest. Ámítóan szép az egész város. Nagyon szeretem Bécset, a négymilliárd schillinges osztrák hitel miatt sokat jártam oda, mert osztrák hitelből, osztrák kivitelői segítséggel épültek meg olyan Finta tervezte hotelek, mint a Taverna, a Novotel, a Penta, a Forum (a mai Intercontinental), az Intercontinental (a mai Marriott), de Budapesten lakni jobb, mert páratlan az a lépték, amit a Duna ad a városnak, és az a városkép és hangulat, amit még az építészek sem tudtak szétverni. A legrosszabb, ami a várossal történt, a panelek felépítése volt, ha valamit kiradírozhatnék a városból, ez lenne az. A Lázár János-féle panelátépítős bizottságában benne voltam, de sajnos túl sokba került volna a hódmezővásárhelyi kísérlet.

©

hvg.hu: Ezzel a programmal nemcsak a pénz volt a gond, az építész szakmán belül komoly vitát szított, és szociológiai aggályok is felmerültek. 

F. J.: Persze, a magyar "SI-faktor" is belejátszhatott, a "sárga irigység", hogy miért újul meg a szomszéd panelblokkja, ha az övé nem. Pedig a lakótelepeken már az is segíthetne, ha néhány emeletet leszednének róluk, mert ez monokróm beépítés nem igazán alkalmas emberi létezésre. Én megúsztam a panel-élményt a Volga szállóval; megépítettem, le is bontották, szerintem személyes gyűlölködés vagy ostobaság állt a háttérben. De mint mondtam, erdélyi vagyok, szerintem minket az jellemez, hogy nem hagyjuk olyan nagyon kicsinálni magunkat.

©

hvg.hu: A küzdőszellem mégsem manifesztálódik stadion- vagy tornacsarnok-tervezésben.

F. J.: Stadionra, tornacsarnokra soha nem pályázunk. Olyan épületeket tervezek szívesen, melyek Budapest kulturális életébe szólnak bele. Ebből a szempontból nagyon érdekes volt a legutóbbi munkánk, a Ludovika Campus. Örülnék, ha megépülne a Művészetek Palotája mögé tervezett Kongresszusi Központ is, egy ilyen jellegű intézmény felpörgetné a jó pénzű idegenforgalmat. A Nemzeti Színház mögé 2002-ben már terveztem egy ilyen jellegű központot, nem épült meg. Most a MÜPA mellett épülne egy, a közbeszerzést megnyertük, a kiviteli tervek és az engedélyek megvannak, mégis leállítottak minket. Most nagyon magasról várjuk a jelet, hogy indulhat-e a projekt.

hvg.hu: Úgy tudjuk, lehetséges, hogy azt a jelet Zoboki Gábornak küldik majd.

F. J.: Engem az zavar, hogy egyelőre nem tudom az illetékessel megbeszélni, hogy miért állították le a projektet, mikor ez a funkció Budapest fejlődése szempontjából nélkülözhetetlen. A BKK kongresszusi központjának fejlesztésével is mi foglalkozunk, de az csak 1800 fős terem, ez pedig 4000 főt fogadna be, ami hatalmas, de még éppen alkalmas kulturális élmények közvetítésére. Semmilyen konkrétumot nem mondtak még. Majdnem két évtizedem ment rá a tervezésre.

hvg.hu: Nem ez lenne az egyetlen, a városkép optikáját gyökeresen megváltoztató terve, mely nem valósulna meg. Ilyen volt a tűtorony, mely a sorvezetőnek tartott Bazilika és a Parlament fölé magasodhatott volna, vagy a Nyugati mögé tervezett múzeumi negyed.

F. J.: A Hungária gyűrűn kívül régebben is voltak vertikális elemek, például gyárak, melyeket vagy a szovjet hadsereg bombázott le, vagy a fővárosi gyáripar megszűnése miatt lebontottak. Ezek a vertikális elemek jól működtek a horizontális budapesti létezéssel. A tűtorony, vagy Raiffeisen-torony (melyet a szintén a Finta Stúdió által jegyzett Teve utcai Rendőpalota mögé emeltek volna – a szerk.) tíz évet elvett az életemből, és nagyon megküzdöttem, hogy megkapjuk az építési engedélyt a 100 méteres magasságra. De jött a válság, nem akarták megépíteni. A bank most majd az új, 90 méteresre tervezett Agorába költözik, a tűtorony biztosan nem épül meg. A Nyugati pályaudvar síneit lefedő tervre azonban még a mai napig nem mondták ki a végső ítéletet. Az Andrássy út és Podmaniczky utca közti beépítés túl sűrű, nehezen lakható, ezt a területet értékelné fel a Nyugati parkosítása, mely ráadásul a Városligetet is kihozná majdnem a Parlamentig. A múzeumok persze nyilván már nem itt kerülnek rá a térképre.

hvg.hu: Hanem a Ligetben, amit ön mindig is ellenzett.

F. J.: Igen, bár a múzeumépítést mindig pártoltam. Szőcs Gézával csináltunk egy Liget-tervet, amiben a Dózsa György útra fűztük fel a múzeumokat. Persze lehetnek másnak is mániái és ötletei, nemcsak nekem, de Budapesten kevés a tér, nem beépíteni kellene a meglévőket, hanem újakat létrehozni. Nemrég pályáztunk a Déli Városkapu projektre, ott úgy gondolkodtunk, hogy nem szabad Budapest fejlődési útját leblokkolni egy sűrű beépítéssel, hagyni kell, hogy kirúgja magát abba az irányba, így szabadon hagytunk egy Margit-sziget léptékű zöldet, mely a későbbiekben vagy beépül, vagy nem. Ezt a zsűri nem díjazta. Ide a Csepel-szigethez készültek egyébként a Demszky-érában a sok felhőkarcolós Manhattan-tervek, de ezzel sem értettem egyet. Az Árpád-híd pesti hídfőjénél viszont jó helyen lesznek a magasházak, csak megépülhessenek, és ne járjanak úgy, mint a közvetlenül a hídfőhöz épített két 150 centis kosárlabda-játékos. Ez persze nem az építészek hibája volt, hanem a városrendezésé.

hvg.hu: Ha valaki, ön tudja, milyen kompromisszumokkal építeni; a most 50 éves Marriottot rendre a beruházókhoz való túlzott alkalmazkodás mintapéldányaként emlegetik.

F. J.: A szívoperációmat ennek a szállodának rovom fel. 31 éves voltam, mikor terveztem, mindössze egy nagy tervem épült meg addigra, a dunaújvárosi Garzonház. Túl korán jött a Marriott. A hátsó részére, melyet annyian támadtak, máig büszke vagyok, egy jó minimalista homlokzat. De nehéz volt ilyen fiatalon megharcolni a csatát az amerikai építtetővel és a magyar kivitelezővel, akik különböző okokból ugyan, de egy követ fújtak. Egy izgalmas, íves formát terveztem, a kivitelező közölte, hogy nem hajlandó kizsaluzni, és az amerikaiak sem örültek az íves szobáknak.

©

A Marritot helyére két kisebb, alacsonyabb szállót terveztem, az amerikaiak ragaszkodtak a nagyobb épülethez, mely léptékváltást eredményezett a Duna-parton. Még rajzolóm sem volt addig, és egyik napról a másikra egy 18 fős stúdiót kellett vezetnem, de annyi probléma akadt, hogy végül az összes nyílászárót nekem kellett átrajzolnom.

hvg.hu: Mi volt az az épülete, melynél a legkevesebb kompromisszumot kellett kötnie?

F. J.: A salgótarjáni Pécskő áruház. Magam csináltam benne mindent, és akkor még élt az az egyetemi hitem, hogy az európai építészetet az északi építészet mentheti meg. Az emberi Bauhaus, Alvar Aalto vagy Saarinen máig követhető irány lenne, praktikus, szerény, emberközpontú – de persze már nem szabad ilyet tervezni. Az építészet nagy csatáiból Magyarország nem sokat érzékel, itt sajnos kevés ötlet valósítható meg, és nemcsak pénzügyi korlátok miatt. Ahogy a magánházaknál érezni a perelhetetlen megrendelői akaratot, úgy nagyobb épületeknél is sokszor megmondja az építtető és a kivitelező is, mit hajlandó megépíteni, és mit nem. Az építész háttérjátékos ebben a csatában.

hvg.hu: Mit tervezne szívesen?

F. J.: Református papcsaládból származom, és elmúltam 83 éves. Templomot nagyon szeretnék még tervezni.

Állj mellénk!

Köszönjük a több mint 4000 tagnak és támogatónak, akik idáig
45 millió forinttal segítették munkánkat.
Ha neked is fontos a minőségi újságírás, csatlakozz!
Moldova György: Ami most megy, csak kitöréssel végződhet

Moldova György: Ami most megy, csak kitöréssel végződhet

14 milliót tapsolt el a Fidesz a februári frakcióülésre

14 milliót tapsolt el a Fidesz a februári frakcióülésre

Szijjártó: Nem költözik az izraeli magyar nagykövetség Jeruzsálembe

Szijjártó: Nem költözik az izraeli magyar nagykövetség Jeruzsálembe

Brexit: Jobb, ha osztoznak a képviselők a taxin, mint ha megtámadják őket a tiltakozók

Brexit: Jobb, ha osztoznak a képviselők a taxin, mint ha megtámadják őket a tiltakozók

Megvan a megállapodás, vége a Hankook-sztrájknak

Megvan a megállapodás, vége a Hankook-sztrájknak

Kényszergyógykezelésre küldték a csecsemőjét kádba fojtó anyát

Kényszergyógykezelésre küldték a csecsemőjét kádba fojtó anyát