Az Európán kívüli világ felé nyitott a velencei biennálé, melynek először van nyíltan queer főkurátora

Az első nagy lépést 2022-ben az akkori biennálé-főkurátor Cecilia Alemani tette a nyitás felé, amikor kifejezetten a művésznőknek szentelte a kiállítássorozatot, és a szürrealizmushoz köthető XX. századi, kevésbé ismert alkotókat is bemutatott Velencében. Alemani a legjelentősebb dél-amerikai intézményt, a Sao Pauló-i művészeti múzeumot tizedik éve vezető művészettörténészt, a brazil Adriano Pedrosát választotta idei főkurátornak, aki rekordszámú, 332 egyéni művészt és alkotócsoportot szerepeltet a kiállításán. Mindketten egyvalamiben elsők: Alemani a biennálé 1895. évi alapítása óta az első nő volt a poszton, Pedrosa pedig az első olyan főkurátor, aki a globális délről származik, és ott is tevékenykedik.

Az Egyenlítőtől délre fekvő kulturális értékek bemutatásáért felelősséget érző Pedrosa a Stranieri Ovunque – Foreigners Everywhere (Idegenek mindenütt) kétnyelvű mottót választotta a biennálé vezérfonalának. A „külföldiek–idegenek” kifejezés eleve több regiszteren rezonál a lagúnák városában, ahol a történelmi városrészben élő mintegy 50 ezer helyi lakosnak a csúcsidőben olykor kétszer ennyi turistával kell együtt léteznie. A februári karnevál mellett a másik fő attrakció a biennálé, és az áprilistól novemberig tartó eseménysorozat mindig is a világ minden pontjáról vonzza a multikulturális forgatagban feloldódni vágyókat. Pedrosa a Sao Paulóban a művészet társadalomtörténeti összefüggéseit egy-egy tematika köré csoportosító kiállítássorozatának szellemiségét vitte Velencébe, az általa választott mottónak szerteágazó, de több konkrét értelmezést adott.

Az Arany Oroszlán-díjas maori Mataaho Kollektíva installációja

Kiss-Kuntler Árpád

A központi pavilonban és az Arsenale csarnokaiban a Pedrosa által meghívott alkotók között többségükben olyan Latin-Amerikában, Afrikában, Dél- és Délkelet-Ázsiában élő művészek mutatkoznak be, akik kívülállók a nemzetközi művészvilágban, és először állítanak ki a biennálén. Sokan a globális délről emigráltak, és a menekült-, a bevándorlólét megjelenik a műveikben. Szép számban mutatkoznak be queer művészek, akik a különböző szexualitásokon és nemi identitásokon belül mozognak, és gyakran üldözik vagy kiközösítik őket. Megjelenik a kívülálló, az autodidakta, a művészvilág peremére szorult populáris művész, népművész, őslakos művész, akit a hazájában sokszor idegenként kezelnek. Ezekre a témakörökre támaszkodik a kiállításegyüttes kortárs része. A nemzeti pavilonok és a Velence-szerte különböző helyszíneken elhelyezkedő szatellitkiállítások szorosabban vagy tágabban e témakörökhöz kapcsolódnak.