Balla István: Mit tehet egy rendőr, ha ő az iskolák ura?

„Én nem értek az oktatáshoz”

– jelentette ki Pintér Sándor belügyminiszter többször is, miután kiderült, hogy a tárcája alá fog tartozni a közoktatás területe is. 2022 májusában, a kulturális bizottsági meghallgatásán arról beszélt, hogy ő a rend betartatásában tud leginkább segíteni. (Pikáns mellékszál ma, hogy ugyanitt arról is beszélt: szeretné, ha minden gyereknek lenne számítógépe, és azt tudná is használni, sőt fontosnak tartja, hogy programozni is minél korábban kezdjenek el tanulni.)

Ugyanezen év decemberében a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, elsősorban iskolaigazgatóknak tartott oktatásügyi konzultáción szintén rendteremtést ígért: „amit én tudok tenni a közoktatásban, az a rend, rendezettség, rendszerben gondolkodás”.

És nála – ellentétben az orbáni bon mot-val – úgy tűnik, nézhetjük azt is mit mond, és azt is, mit tesz. Nem válik el a kettő.

Sokszor megírtuk már (például itt vagy itt), hogy 2010-ben egy szakadék szélén álló közoktatási rendszert örökölt meg Orbán Viktor kormánya, amely Hoffmann Rózsa államtitkár segítségével tovább rugdosta azt a mélybe a rendszer drasztikus központosításával és forráskivonással. Mindennek az eredménye egy még a korábbinál is rosszabb teljesítményt nyújtó, az esélyteremtésben nemzetközileg sereghajtó magyar iskolarendszer lett, amelyben állandósult a súlyos tanárhiány, és amely – egy szűk rétegtől eltekintve – nem ad piacképes tudást a gyerekek döntő többségének.  

Hosszú ideje e negatív folyamatokat próbálják kétségbeesve elrejteni a központosítás adta lehetőségekkel.

Tanárhiány? Nincs. Megoldjuk ki nem fizetett helyettesítésekkel, a pedagógusok óraszámának növelésével, a természettudományos tárgyak összevonásával.

Alacsony pedagógusbérek? Dehogy! Az életpályamodellben a béremelést emeljük ki, de nem tesszük hozzá az ezért elvárt többletmunkát.

Differenciált béremelés? Hát, persze! Az idén élesben bevezetendő tanári értékelés rendszere alapján azonban erre nem lesz valós lehetősége az igazgatóknak – ebben egyébként az egyik paraméter az erre teljességgel használhatatlan kompetenciamérési eredmények lesznek, egy másik pedig az eredményes digitális nevelés (!). És így tovább.

Azt is a központban mondják meg, mikor tanulja minden tanuló Madách Imrét, és azt is a központban mondják meg, mi legyen minden tanuló okostelefonjával. Ráadásul a központot ma egy rendőr irányítja, aki a döntéseit – saját bevallása szerint is – rendészeti szemlélettel hozza meg.

Egy erőszakszervezetben nincs visszakérdezés, ott parancs van és végrehajtás. Merev hierarchia. Engedelmeskedés a felettesnek. Valószínűleg ott, bizonyos esetekben ez az egyetlen hatékony út. Ez a döntési mechanizmus viszont fényévekre van az olyan bonyolultabb, humán rendszerektől, mint az oktatás és az egészségügy. Ezekben empátiára, türelemre, a különböző emberek különböző igényeire, szükségleteire való rugalmas reagálásra volna szükség. Itt az egybites parancsok nem értelmezhetők.