Már alig van szabad lakás Pakson, pedig az atomerőművet építő oroszok többsége még meg sem érkezett
15 perc
2024.09.10. 04:30
2024.09.10. 07:54
Az atomerőmű-bővítés miatt már több száz orosz munkás és mérnök érkezett Paksra, de elszállásolásuk egyre nehezebb, mert a kisvárosban nincs elég megfelelő ingatlan. A csúcsidőszakban 8 ezer embert foglalkoztathat majd a beruházás, ez a város lakosságának a fele, de az építkezés körül annyi a bizonytalanság, hogy az ingatlanfejlesztők egyelőre nem kezdenek nagyobb lakásépítésbe a környéken. Az érkezőket segítő paksi orosz közösség egyik vezető aktivistája 45 éve lakik a városban, ő nem aggódik.
“A szerdai paksi látogatásakor nem hagytak sok szabad időt Kádár Jánosnak. Hiába mondta, hogy ő ide tulajdonképpen érdeklődő vendégként érkezett, s arra kíváncsi, hogyan, milyen körülmények között tanulunk atomerőművet építeni – az üdvözlő szavak után a beruházás kormánybiztosa, Szabó Benjámin rögtön a problémák közepébe vágott, s arról beszélt, hogy az új munkarend bevezetése milyen változásokat hozott. Az építők egy része ugyanis május óta tíz napig egyfolytában dolgozik, hogy aztán négyet pihenéssel, ki-ki családja körében tölthessen. Általános tapasztalat, hogy a tizedik nap már nagyon nehéz. Szerintem nehéz az első is – jegyezte meg Kádár elvtárs.”
Továbbra is messze vagyunk attól, hogy olyan írások szülessenek Paks II.-ről és Orbán Viktorról, mint az atomerőmű első blokkjának építéséről és Kádár Jánosról szóló fent idézett Népszabadság cikk. Nem a hangvétel miatt, azt talán már meg is haladtuk, hanem mert Paks II.-nek még létesítési engedélye sincs, míg 1979-ben, amikor a Népszabadság cikk megjelent, már csak négy év volt hátra az első blokk üzembe helyezéséig. Ezzel szemben Paks II. kivitelezése – jelen állás szerint – a 2030-as évek elejéig tart majd.
A Filmhíradó tudósítása a paksi építkezésről 1979 augusztusában:
A kormányközi megállapodást Paks II. megépítéséről 2014-ben írta alá Orbán Viktor Moszkvában. A beruházás azóta folyamatosan csúszik, sőt, 2022-ben, az orosz-ukrán háború kitörése után rövid ideig úgy tűnt, el is lehetetlenül, legalábbis ami az orosz atomenergiai vállalat, a Roszatom szerepét illeti. Ez a probléma azóta rendeződött, Paks II 2024 nyarán általános mentesítést kapott az EU-tól minden létező és jövőbeli szankció alól.
Jelenleg a munkagödör kialakítása és talajszilárdítás zajlik, az orosz kivitelező még nem kezdte meg a tényleges építési munkálatokat a telephelyen, mert még nem kapott végleges létesítési engedélyt az Országos Atomenergia Hivataltól. Márpedig annak híján a beruházás csak a vasbetonszerelésekig haladhat.
Ez viszont nem jelenti azt, hogy a beruházáson dolgozó orosz és belorusz mérnökök, irodai dolgozók és munkások ne lennének már most a helyszínen – legalábbis ezt mesélték nekünk többen, akik rálátnak a paksi ingatlanpiacra és az idetelepülő orosz munkavállalók helyzetére. A már Pakson és a régióban élő, az atomerőmű bővítésén dolgozó munkások és irodai dolgozók számát mindenki százas nagyságrendűre, legtöbbször úgy 500-ra saccolja, de az előzetes hatástanulmányok szerint csúcsidőben mintegy 8 ezer munkavállaló (1500 mérnök és 6500 munkás) dolgozik majd a helyszínen.
Paks lakossága a 2022-es népszámlálás szerint 17 827 fő. Vagyis a magyar kormány azzal számol, hogy a Pakson élők száma, ha csak rövid időre is, de egy évtizeden belül közel másfélszeresére nő. A 8 ezer munkavállaló akkor is sok, ha a Paks 12 kilométeres körzetében lévő települések mintegy 60 ezres lakosságszámához viszonyítjuk. Felmerül a kérdés, hogy hol fognak ezek az emberek lakni. Hova fognak a családos dolgozók gyerekei iskolába járni? Hogyan fog ez a rengeteg ember beilleszkedni egy kisvárosba? Másképp: érdemes most Pakson ingatlanba fektetni?
Paks I. indításának pillanatai egy korabeli tévétudósításban:
“Ott atomerőmű működik, amellyel nekünk közös feladataink vannak”
A probléma nem új, elvégre Pakson nem először építenek atomerőművet. Kern Tatjána ott volt már legutóbb is, tolmácsként dolgozott az ERBE-nek, vagyis az Erőmű Beruházási Vállalatnak, ami az MVM mérnökirodája. Az orosz Távol-Keleten, Habarovszk megyében született, a Kern nevet akkor vette fel, amikor 1980 szeptemberében hozzáment Kern László első generációs atomerőműveshez. Novovoronyezsben ismerkedtek meg, Tatjána akkor már ott élt, férje pedig a helyi atomerőműnél volt kiküldetésen az MVM-től.
1980 szilveszterén Magyarországra, Paksra költöztek. Tatjána megtanult magyarul, egy ideig tolmácsként dolgozott, később 16 éven keresztül orosz nyelvtanárként tanított, végül az atomerőműtől ment nyugdíjba 2020-ban. Ma is aktív, testvérvárosi kapcsolattartóként, a TEIT (Társadalmi Ellenőrző, Információs és Településfejlesztési Társulás; a paksi atomerőmű környékén lévő települések önkormányzati társulása) és a Roszatom kapcsolattartójaként, nemzetközi orosz projektekben vesz részt, és 2004 óta a Magyarországon Élő Orosz Honfitársak Koordináló Bizottságának az elnöke.