A túl sok énidő is árthat, a közösségi médiás pszichológia veszélyes lehet – Akar róla olvasni?
Testi-lelki problémáikra sokan keresnek megoldást az interneten. Az öndiagnózis veszélyeiről sok szó esett a HVG által szervezett múlt heti PszichoFeszten, és több pszichológus szakértő írása is olvasható a témában a legfrissebb HVG Extra Pszichológia kiadványban. Ezekből közlünk részleteket.
Így győzhetünk mindennapi szorongásaink felett
Lehet, hogy nagyon furcsa, amit mondok, de én a mai világot egy picit túlpszichologizáltnak élem meg. A csapból is a pszichológia folyik, és nem mindig jó értelemben. Mert azt hiteti el az emberekkel, hogy mindenre megoldást fogsz találni. Te magad felelős vagy önmagadért. És ha akarod, mindig ki fogsz jönni a bajodból. Orvosként viszont azt kell mondanom, hogy ez így nem igaz. Például a depresszió pont arról szól, hogy az illetőnek az akaratereje, a motivációja, kevés. De ilyen lehet egy szorongásos állapot is, egy súlyos pánikbetegség vagy egy tényleg súlyos fóbia. Ahol az egyén tudja, hogy mit kéne csinálnia, hogyan kellene élnie, mi lenne számára jó, de épp az a lényeg, hogy ezt képtelen megtenni. Mert egy gát van benne, és ez nem pszichológiai gát, hanem biokémiai gát. Ilyenkor az agyban olyan biológiai, neurobiológiai változások történnek, amit akaraterővel, ilyenfajta megküzdési stratégiákkal nem lehet átlépni.
Nem győzöm elmondani, hogy nem kell szégyellni, ha valakinek orvosi segítségre van szüksége. Mondok egy példát. Ha elmegyünk síelni, elesünk, eltörjük a karunkat. Kihez fordulunk? A síoktatót keressük, hogy tanítson meg síelni, hogy legközelebb ne törjön el a karom, vagy az ortopéd orvoshoz, hogy helyrerakja a kezemet? Tehát először helyre kell rakni a dolgokat a betegség szintjén.
(Részlet Belső Nóra PszichoFeszten elhangzott előadásából.)