Annak a mérlege, ahogyan a kormány kezeli a klímaváltozás drámai hatásait, egyelőre dupla nulla

Baján pertársaságot alakítanak az ártérben lakók az árvízi védekezésben átvágott nyári gáton beözönlő víz miatt, miközben a Homokhátságon éppen aláírásokat gyűjt egy fideszes parlamenti képviselő, hogy nyomást gyakoroljon a kormányára a sivataggá vált területek vízpótlása ügyében. A két térség között még száz kilométer sincs, de aligha lehetne az áradó Dunából a kiszikkadt Alföldre elvezetni a vizet. Tervezetek vannak, koncepciók ütköznek, pénz nincs.

Látszólag váratlanul rúgta be az ajtót a nyáron a hőség, ahogy csak látszólag volt meglepetés Boris beviharzása is a kontinensre. Valójában a szélsőségeket már régen beharangozták a kutatók, most csak bebizonyosodott, hogy a klímaváltozás nem jön, hanem egy ideje már itt van. A Boris ciklon hirtelen áradást hozott a Dunára, miközben a Tisza vízgyűjtője egy milliméterrel sem emelte meg az Alföld folyójának vízszintjét. Még a Duna bal partján is akadnak gazdák, akik azzal vannak elfoglalva, hogyan adjanak túl az aszály miatt megtizedelt termésen, vagy hogyan égessék el a maradékot megtámadó, a klímaváltozással együtt délről érkező fertőzések miatt eladhatatlanná vált kukoricát. A védekezéssel elfoglalt vízügyesek közösségi oldalát elborították a kommentek: bennük találták meg a bokszzsákot, rajtuk kérve számon, hogy hol vannak a tározók, miért nem árasztják el a folyó menti területeket. Az Országos Vízügyi Igazgatóság (OVF) kénytelen volt fékezni a kommenteket, közölve, hogy minden látszat ellenére ők teszik a dolgukat.

Sokan megpróbálták mérlegre tenni, hogy mennyibe kerül az árvízi védekezés, mennyibe a tározók építése, illetve az öntözéshez vagy a vízvisszatartáshoz szükséges infrastruktúra. Lehetne-e előrelátással megelőzni a bajt? Az OVF a 2014–2021-es uniós költségvetési ciklusban 77 projektre kapott pénzt, ezeknek csaknem a 80 százalékát lezárták, az elköltött összeg közelít a 200 milliárd forinthoz. A programok többségének az árvízvédelem volt a célja, de befejeződött néhány tározó és csatornarendszer építése is, a zömük azonban még csak tervezési fázisban van.

Az Ős-Dráva program például kifejezetten a tájhasználatra fókuszál, ott megépül a Sellyei tározó 4 hektáron, a Régi Fekete-víz medertározó pedig ötször ekkora területen. A Dunán főként árvízvédelmi beruházásokra, a Tiszán már meglévők fejlesztésére, felújítására készültek tervek, ahogy a beregi tájhasználati projektre is. Az előkészületeken tehát már túl vagyunk, most forrás kellene, hogy a tervek alapján a víz is meginduljon. Egyelőre azonban nem látszik, hogy miből jutna rá, az uniós pénzcsapok (még ha az árvízkárok elhárítására szánt keretből Magyarország is részesülhet) lényegében zárva, miközben a forróság és a szárazság maga is viszi a pénzt. A mérleg egyelőre dupla nulla.