Nincs az a pénz, ami elég lenne a klímaváltozás okozta károk megelőzésére, de a magyar kormány nem is feltétlenül azon dolgozik, hogyan lehetne okosabban gazdálkodni vagy hozzájutni az uniós pénzekhez. Kivétel, ha akkumulátorgyárakról van szó.
Baján pertársaságot alakítanak az ártérben lakók az árvízi védekezésben átvágott nyári gáton beözönlő víz miatt, miközben a Homokhátságon éppen aláírásokat gyűjt egy fideszes parlamenti képviselő, hogy nyomást gyakoroljon a kormányára a sivataggá vált területek vízpótlása ügyében. A két térség között még száz kilométer sincs, de aligha lehetne az áradó Dunából a kiszikkadt Alföldre elvezetni a vizet. Tervezetek vannak, koncepciók ütköznek, pénz nincs.
Látszólag váratlanul rúgta be az ajtót a nyáron a hőség, ahogy csak látszólag volt meglepetés Boris beviharzása is a kontinensre. Valójában a szélsőségeket már régen beharangozták a kutatók, most csak bebizonyosodott, hogy a klímaváltozás nem jön, hanem egy ideje már itt van. A Boris ciklon hirtelen áradást hozott a Dunára, miközben a Tisza vízgyűjtője egy milliméterrel sem emelte meg az Alföld folyójának vízszintjét. Még a Duna bal partján is akadnak gazdák, akik azzal vannak elfoglalva, hogyan adjanak túl az aszály miatt megtizedelt termésen, vagy hogyan égessék el a maradékot megtámadó, a klímaváltozással együtt délről érkező fertőzések miatt eladhatatlanná vált kukoricát. A védekezéssel elfoglalt vízügyesek közösségi oldalát elborították a kommentek: bennük találták meg a bokszzsákot, rajtuk kérve számon, hogy hol vannak a tározók, miért nem árasztják el a folyó menti területeket. Az Országos Vízügyi Igazgatóság (OVF) kénytelen volt fékezni a kommenteket, közölve, hogy minden látszat ellenére ők teszik a dolgukat.
Sokan megpróbálták mérlegre tenni, hogy mennyibe kerül az árvízi védekezés, mennyibe a tározók építése, illetve az öntözéshez vagy a vízvisszatartáshoz szükséges infrastruktúra. Lehetne-e előrelátással megelőzni a bajt? Az OVF a 2014–2021-es uniós költségvetési ciklusban 77 projektre kapott pénzt, ezeknek csaknem a 80 százalékát lezárták, az elköltött összeg közelít a 200 milliárd forinthoz. A programok többségének az árvízvédelem volt a célja, de befejeződött néhány tározó és csatornarendszer építése is, a zömük azonban még csak tervezési fázisban van.
Az Ős-Dráva program például kifejezetten a tájhasználatra fókuszál, ott megépül a Sellyei tározó 4 hektáron, a Régi Fekete-víz medertározó pedig ötször ekkora területen. A Dunán főként árvízvédelmi beruházásokra, a Tiszán már meglévők fejlesztésére, felújítására készültek tervek, ahogy a beregi tájhasználati projektre is. Az előkészületeken tehát már túl vagyunk, most forrás kellene, hogy a tervek alapján a víz is meginduljon. Egyelőre azonban nem látszik, hogy miből jutna rá, az uniós pénzcsapok (még ha az árvízkárok elhárítására szánt keretből Magyarország is részesülhet) lényegében zárva, miközben a forróság és a szárazság maga is viszi a pénzt. A mérleg egyelőre dupla nulla.
Mik a legnagyobb tévhitek az anyagcserével kapcsolatban? Milyen tünetek jelezhetik a hormonháztartás problémáit? Hogyan védekezhetünk a káros környezeti hatások ellen, és miért hasznos a glükózmonitor? Erről is beszélgettünk a HVG egészségpodcastjának legújabb adásában.
Meglehetősen szabad kezet kapna rendkívüli helyzetekben a miniszter.
Az MTA visszavenné intézeteit.
Homoszexualizálás, sátánisták, szexuális bizonytalanságban szenvedő Orbán Viktor.
A HVG által megkérdezett infektológus szerint nem kell rettegni.
Ami valójában egy kármentesítésre szoruló ipartelep.
Kamatostul.
