Fordulat az izraeli–iráni háborúban: Moszkva kétszeresen is elszámította magát
Oroszország sorra veszíti el szövetségeseit: Szíriából egyre inkább kiszorulnak, s az Irán elleni izraeli–amerikai fellépés is kényelmetlen helyzetbe hozza Moszkvát.
Timothy Garton Ash, a neves brit történész lapunknak adott interjújában többek közt Orbán Viktor politikájáról és a Brexitről beszél. A HVG legfrissebb számában szó esik Orbán Balázs nagy vihart kavart kijelentéséről, az ausztriai választásról, és a fokozódó közel-keleti helyzetről is.
Ha valakitől, akkor Schmidt Máriától, a magyar jobboldal élemedett korú nagyasszonyától, a Terror Háza főigazgatójától várta volna legkevésbé a nagyérdemű, hogy nyilvánosan kevesli a szexet – legalábbis másokét –, merthogy szerinte a feministák, a me too mozgalom és a genderideológia eltéríti e közkedvelt időtöltéstől a jónépet. Mivel az érdekes okfejtés nemrégiben mégis elhangzott, az e heti HVG élére állította a kérdést, szociológustól, pszichológustól érdeklődve a kijelentés igazságtartalmáról. E helyt nincs mód kifejteni az alapos válaszokat – ezek az Életmód rovatban találhatók –, annyiban azért összefoglalható, hogy nem a mennyiség, hanem a minőség a fő gond. Amihez hozzátehetjük: a fiataloknak nincs is hol. Gazdaság rovatunk elemzi ugyanis, hogy az állam az utóbbi években miként vonult vissza az állampolgári lakástakarékosság támogatásából.
HVG
Van persze, aki egy egész nemzet helyett teljesít. Timothy Garton Ash, a neves brit történész lapunknak adott interjújában Orbán Viktort – mármint a politikáját – olyan személyhez hasonlítja, aki mindig más ágyban alszik, de a házasságából nem lép ki. Ezt a „minden irányban nyitott” magatartást újabban Magyarországon konnektivitásnak hívják, a névadó pedig nem más, mint a miniszterelnök politikai igazgatója, Orbán Balázs. A címlapunkat is díszítő nevezett főstratéga a minap az elméletét azzal is alá kívánta támasztani, hogy ha pedig a kapcsolat a konnektivitásnak olyan formáját ölti, amilyen például az Oroszország által lerohant Ukrajnát érte, akkor annak, ha nem is kell örülni, de megadóan célszerű viszonyulni hozzá, tanulva az 1956-os magyarországi forradalom szovjet eltiprásából. A javaslatot elemezve Szellem rovatunk arra a következtetésre jut, hogy az orbáni megközelítés (Fidesz-szótárral: „testtartás”) alapján az 1848-as forradalom aradi vértanúi – akiknek kivégzéséről e hétvégén emlékezik meg az ország – csak ostoba lúzerek voltak, a NER pedig az oroszokat behívó és Nagy Imrét kivégző, majd mindezeket az emberek emlékezetéből kiradírozni igyekvő Kádár rendszerének egyenes ági leszármazottja.
Az utóbbi megállapítás egyébként abban is érvényes, hogy az önrendelkezés elárulását, a gyávaságot a Fidesz-kormány szintén az ország eladósítása árán fenntartani kívánt életszínvonallal próbálja ellensúlyozni: ha lehet, kínai pénzzel, ha nem, akkor – mint Fókuszban rovatunk közzéteszi – a Donald Trump által győzelme esetére megígért kölcsönökkel, vagy bárkiével, aki a republikánus elnökjelölthöz hasonlóan – és az EU-val ellentétben – elfogadja, hogy a rezsim korrupt és az is marad. Legalábbis az eddigi EU-val ellentétben, Ausztriában ugyanis az a szélsőjobboldali párt győzött a múlt hét végi választásokon, amelynek vezetője Orbán Viktorral és a cseh Andrej Babissal együtt írta alá nyáron a „Patrióta kiáltványt”, benne a vágyott jövőképpel, miszerint Európa „a továbbiakban nem igazolja a nemzeti szuverenitás elleni támadásait az európai költségvetésen keresztüli nyomásgyakorlással”. Herbert Kickl győzött ugyan, de nem nyert – mutat rá Világ rovatunk –, minthogy feltétlen oroszbarátsága miatt a személye nemzetbiztonsági kockázatnak számít, ezért nem lehet belőle osztrák kancellár.
A politikusok legnagyobb ellensége alighanem az elbizakodottság – derül ki a rendkívül bonyolult közel-keleti helyzetet elemző összeállításunkból is. E szerint a múlt héten kiiktatott Hezbollah-vezető alábecsülte a zsidó állam erejét, de a kétfrontos háborút nyitó Netanjahu ugyancsak az önhittség csapdájába eshet. Hogy a konfliktuszónában ki meddig képes ellenőrzése alatt tartani a folyamatokat, és mikor válik kontrollálhatatlanná a háború, lapzártánk pillanatában nem látjuk. Csak remélni lehet, hogy nemsokára valóban az lehet a fontos, amin Schmidt Mária aggódik.
_
Borítóképünkön Orbán Balázs / fotó: Túry Gergely
A hvg360 tartalma, így a fenti cikk is, olyan érték, amely nem jöhetett volna létre a te előfizetésed nélkül. Ha tetszett az írásunk, akkor oszd meg a minőségi újságírás élményét szeretteiddel is, és ajándékozz hvg360-előfizetést.
