Mindenki tudja, milyen fontos a megfelelő időzítés. Mégis, mi minden akadályoz minket, hogy időben cselekedjünk? Miért maradunk például túl sokáig a rossz párkapcsolatban, ha nem érezzük jól magunkat? És miért lépünk ki túl korán az olyan viszonyból, aminek még időt kellene adnunk, hogy kibontakozhasson?
Dalma és Róbert tíz éve házasok. Kapcsolatuk kezdetén minden tökéletesnek tűnt: hasonló volt az érdeklődési körük, esténként hosszan beszélgettek egymással, és mély érzelmi elköteleződés jellemezte őket. A házasságuk kezdetén el sem tudták volna képzelni, hogy a kapcsolatuk válságba kerülhet. Az évek múlásával ez azonban fokozatosan kiüresedett. Megszülettek a gyerekek, és Dalma egyre inkább úgy érezte, Róbert nem támogatja őt a mindennapi teendőkben, nem vesz részt aktívan a családi életben. Róbert ezzel szemben azt tapasztalta, hogy a felesége túlságosan kritikus és túl sok elvárást fogalmaz meg vele szemben. Úgy érezte, bármit tesz, nem tud megfelelni Dalmának.
A feszültség, a veszekedések mindennapossá váltak. Mindezek ellenére egyikük sem tudta magát rávenni, hogy kilépjen a házasságból. A párterápia sajnos nem hozott változást. A barátaik és a családtagjaik többször is javasolták nekik, hogy fontolják meg a válást, mivel a jelenlegi helyzet csak fájdalmat és szenvedést okoz mindkettőjüknek és a gyerekeknek is.
Régóta határérték felett mozgott az összkoleszterinszintem, és egy nap eljött az a pont, amikor úgy éreztem, harmincasként változtatnom kell az életemen ahhoz, hogy idős koromban is egészséges maradjak. Így sikerült megtennem az első lépéseket.
„Mindent megtettetek, hogy ártsatok a fiataloknak. Hoffmann Rózsától Balog Zoltánon át odáig, hogy bekúrtátok inkább az egész oktatást a rendőrség alá, mert más tervetek nem is volt, mint hogy kuss legyen.”
Három másik, magyar érdekeltségű ügyben is előreléptek.
Ajánló a HVG legfrissebb számából.
