Révész Sándor: Demokráciaparadoxon: járjon-e szavazati jog az analfabétáknak?

Egy hat elemit végzett 19 éves félanalfabétának van szavazati joga, egy elit gimnázium újságolvasó, politikai vitákban részt vevő, politikai gyűlésekre járó tizenegyedikes diákjának nincs. A családunkban van egy politikai ügyekben fölöttébb tájékozott ifjú, utolsó éves gimnazista. A napokban ünnepelte a 18. születésnapját. Már két évvel ezelőtt korrekt angol nyelvű összefoglalókat írt angol nyelvű politikai cikkekről és történelmi témákról. Júniusban még nem választhatott. Akik választhattak, azok többsége aligha volt nála olvasottabb, tájékozottabb, közügyekben kompetensebb.

Le lehet szállítani a választójog korhatárát, de ettől nem változna semmi, mert az így beemelt korosztályokban hasonló arányban lennének a közéleti kompetencia legkülönbözőbb szintjén álló választók.

A Policy Solutions és a Friedrich Ebert Stiftung bécsi irodája felmérte hét ország társadalmának demokratikus kompetenciaszintjét és a demokráciához való viszonyát.

A háborúba merült, hadi kormányzásba kényszerült Ukrajnában kis többség, a másik hat országban nagy többség vélekedett úgy, hogy a demokrácia minden egyéb kormányzati formánál jobb. Ám a közép-európai országokban ennek a nagy többségnek csak a kisebb része értett ezzel teljes mértékben egyet , a nagyobb része csak mérsékelten, fenntartásokkal. Vannak bizonyos kétségeik. Nem csoda. Nekem is vannak.

A demokrácia alapfeltétele az állampolgári egyenlőség, ennek pedig alapeleme az egyenlő választójog. Erről álmodtak a demokraták Magyarországon majdnem egy évszázadon át – beleértve a pártállami évtizedeket, amikor a választójog úgy volt egyenlő, hogy senkié sem ért semmit.

A demokratákat mérhetetlenül felháborította 1908-ban ifj. Andrássy Gyula belügyminiszter javaslata a plurális választójogról, amelynek az lett volna a lényege, hogy vagyoni és műveltségi állapot szerint mérjék ki a választójogot.

Egyes polgárok szavazata kettőt vagy hármat ért volna, míg tíz analfabétáé egyet.

Akkor az volt a tét, hogy a társadalom legszélesebb rétegei helyet kapnak-e az állampolgári közösségben, vagy továbbra is kirekesztik őket. A műveltségi cenzus által kedvezményezett értelmiség számaránya csekély volt, a szélsőséges társadalmi egyenlőtlenségek fenntartásában anyagilag érdekelt, a vagyoni cenzus által kiemelt felső rétegek súlya annál nagyobb.

Ma másról van szó.