„Kib*szott okos vagyok!” – így döntötték be Jeffrey Skilling könyvelési trükkjei a világ egyik legnagyobb cégbirodalmát
13 perc
2024.12.03. 19:00
Az 1985-ben alakult Enron tizenöt év alatt Amerika ötödik legnagyobb vállalatává nőtt százmilliárd dollár feletti forgalommal, a „nyereségességének pedig nincsenek határai, csak ha te állítod fel azokat” – vélték a vezetők. A hihetetlen eredmények kulcsfigurája Jeffrey Skilling – a vállalat egykori tanácsadójából lett vezérigazgató –, aki kreatív pénzügyi ötleteivel a világ egyik legnagyobb vállalati sikerét, majd végül csődjét hozta össze. Nagy csalások című sorozatunk legújabb cikke.
Az Enron energiakereskedelmi óriásvállalathoz köthető a történelem legnagyobb könyvelési csalása, amelynek 2001-es lelepleződése után az addig sziklaszilárdnak hitt texasi székhelyű társaság kártyavárként omlott össze. A becsült veszteség elérte a 74 milliárd dollárt, ami minden idők egyik legnagyobb vállalati csődje. A váratlan esemény nemcsak a világ energiaiparát rengette meg, de sokkhullámokat indított a tőzsdéken, és erősen megingatta a pénzügyi ellenőrzésbe vetett bizalmat is. A csalásba az energiaipari vállalat mellett a világ akkori ötödik legnagyobb könyvvizsgálója az Arthur Anderson is belebukott, a cég ugyanis asszisztált az Enron igazgatótanácsának és részvényeseinek félrevezetéséhez. Kiderült, hogy „kreatív könyveléssel” az Enron leányvállalataiban tüntették el az adósságokat és a veszteséges üzletek jelentős részét, miközben az Enron pénzügyi eredményeit felduzzasztották.
A botrány súlyát jellemzi, hogy abban a világ egyik legnagyobb és legsikeresebb energiaipari társasága, az Egyesült Államok ötödik legnagyobb vállalata dőlt be egyik napról a másikra, lényegében minden előjel nélkül. Rengeteg ember vesztette el az állását és a megtakarításait, sokaknak a nyugdíjmegtakarítása is odalett. A botrány hatalmas aggodalmat keltett mind az amerikai törvényhozásban, mind az egész társadalomban.
A helyzet pikantériája, hogy a csődöt megelőzően a vállalat teljesítménye az üzleti körökben olyannyira elismert volt, hogy például a Fortune magazin hat egymást követő évben „Amerika leginnovatívabb vállalatának” választotta.
Noha a kilencvenes évek piaci deregulációja is jól megágyazott annak, hogy az Enron vezetői csalással és bennfentes kereskedelemmel gazdagodhattak a vállalat részvényeseinek rovására, a vállalat hatalmas növekedését és végül annak összeomlását megalapozó kreatív könyvelési ötleteket a vállalat egyik vezetőjének, a korábban a McKinsey tanácsadójaként is az Enront segítő Jeffrey Skillingnek köszönhette a világ.
Az Enron kezdeti sikerei
Az Enron 1985-ben alakult két földgázipari vállalat, a Houston Natural Gas és az InterNorth egyesülésével. A gyors növekedés és az innováció jellemezte a korai éveit, mert jól használta ki az Egyesült Államok újonnan liberalizált energiapiacának előnyeit: az 1990-es évek elején a vállalat kezdeményezte a villamos energia piaci áron történő kereskedelmét, majd nem sokkal később az amerikai kongresszus elfogadta a földgáz értékesítésének deregulációjáról szóló törvényt is. Az így létrejött piacok lehetővé tették az Enronhoz hasonló kereskedők számára, hogy az aktuális keresletnek megfelelő áron értékesítsék az energiát.
A piaci árazás azonban áringadozást eredményezett, amely ellen megpróbáltak fellépni a termelők és a helyi önkormányzatok, amelyek szigorúbb szabályozást kértek. Az Enron és más vállalatok – amelyeknek hasznuk származott az árak kilengéséből – viszont sikeresen lobbiztak ez ellen.
Az Enron földgáztermelőből és -szállítóból a piac legsikeresebb kereskedőjévé vált. Ebben a munkában Jeffrey Skilling vállalt döntő szerepet, aki előbb tanácsadóként segítette a vállalatot, majd a vállalat legfelsőbb vezetésében kapott helyet. Feltűnése után nem sokkal, 1992-ben az Enron a legnagyobb földgáz-értékesítő lett Észak-Amerikában, a gázkereskedelmi szerződésekből pedig 122 millió dollárt keresett, ami a második legnagyobb tétel volt a vállalat nettó eredményében.
Az Enron ambíciói azonban túlmutattak az energiaágazaton: a vállalat alapítójának, Kenneth Laynek az volt a víziója, hogy az energia és különböző nyersanyagok kereskedelmén és értékesítésén alapuló „új gazdaságot” épít. Az Enron ezért az üzleti tevékenységek széles skáláján volt aktív, beleértve a gázvezetékeket, villamosenergia-erőműveket, papírüzemeket, vízműveket, szélessávú-internet hálózatot, belépett a virágzó video-on-demand piacra, és már akkoriban befektetett a megújuló energiába, Amerikában és más kontinenseken is.
Az újítások miatt hatalmas érdeklődés alakult ki a vállalat körül, a részvények árfolyama pedig szárnyalt. Az 1990-es évek végére az Enron a világ egyik legnagyobb és legsikeresebb vállalata lett, piaci kapitalizációja meghaladta a 60 milliárd dollárt. Megdöbbentő viszont, hogy míg 2000 végén, a csúcson az Enron részvényei 90,75 dolláron forogtak, alig egy évvel később már csak 0,26 dollárt értek, és néhány évvel később a cég már nem is létezett.
Jeffrey Skilling és a kreatív számvitel
A kívülről sikeresnek látszó Enron sötét titkot rejtegetett. A vállalat különféle számviteli trükköket alkalmazott, hogy felfújja nyereségét és elrejtse adósságait. A kreatív számviteli ötletek lényegi elemeit az Enronhoz 1990-ben csatlakozott Jeffrey Skilling adta.