150 millió légy egy csapásra – indul az első hazai lárvagyár, amelyről Áder János is szuperlatívuszokban beszél
Euró tízmillókból épült fel Magyarország első lárvafarmja, ahol légylárvák milliárdjainak segítségével állítanak elő prémium minőségű fehérjét szerves melléktermékekből. Ki fogja felvásárolni tonnaszám a lárvákat? Mitől fenntarthatóbb a rovarfehérje a hagyományosnál? Mit keres egy híresen rovarfób ország exállamfője a lárvagyár átadóján? Egyáltalán, hogyan hizlalják a takarmánylárvát? Ez a gyáravatás más volt, mint a többi.
Képzeljünk el egy olyan gyárat, amelyben napi 120 tonna agrár- és élelmiszeripari, mellékterméket dolgoznak fel a legmodernebb módszerekkel kitenyésztett specialisták milliárdjai, akik kitűnő talajjavítót és nagy tápértékű, hipoallergén fehérjét állítanak elő más módon nem igazán hasznosítható alapanyagokból. Mindezt a hagyományos fehérje-előállításához – például a szójatermeléshez – képest töredék víz- és területhasználat, illetve károsgáz-kibocsátás mellett, meglepően rövid idő alatt. Hol a trükk – kérdezheti a teleshopos és nagyotmondó kormányzati ígéreteken szocializált kelet-európai olvasó, és hát bizony, fel kell tegyük a kezünket: a trükk egy fekete, darázsderekú kétszárnyú korai fejlődési stádiuma.
Ez pedig a fekete katonalégy (Hermetia illucens) lárvája. Vagyis a Budapest keleti határában, Üllőn, hivatalos megfogalmazással alternatív takarmányfehérje-üzemként, december 13-án pénteken átadott, 400 tonna acélból összeállított 13 ezer négyzetméteres fémcsarnokban rovarfehérjét fognak előállítani nagy tételben.
Az alternatív takarmányfehérje üzemet (lárvagyár, lárvaház, lárvahizlalda, lárvafarm, lárvászat, rovarászat… vajon melyik kifejezést teszi magáévá a köznyelv?) a térség fideszes országgyűlési képviselője, Szűcs Lajos és az agrártárca államtitkára, Feldmann Zsolt társaságában maga Áder János volt köztársasági elnök, a Kék Bolygó Alapítvány kuratóriumának elnöke nyitotta meg, aki az alapítvány tőkealapja révén végső soron maga is a gyár finanszírozói között tartható számon.
Szokatlan fejleménynek tűnhet mindez abban az országban, amely
- lakosságának túlnyomó többsége nem kér az étkezési célra szánt rovarokból,
- amelynek kormánya rendeletben kötötte ki, hogy külön polcra kell tenni a rovarfehérjéből készült élelmiszereket a boltokban,
- és amelynek agrárminisztere ugyan kóstolt már ilyet, de úgy érzi, nem veszít semmit, ha kihagyja az életéből a kukacokat,
- pedig attól, hogy sokan undorodnak tőle, a rovar még tökéletes étel.
Csakhogy az Üllő melletti ipari parkban, alig 1-2 kilométerre a ferihegyi kifutóktól felhúzott lárvagyár termékeit nem emberi fogyasztásra szánják: takarmány, illetve takarmány-alapanyag lesz.
A rovarfehérje takarmánycélú felhasználása elegáns mozdulattal dobja sutba a rovarokkal mint élelmiszerrel szembeni ellenérzéseket: hát mi lenne ennél jobb eledel a csirkefarmokon vagy sertéshizlaldában nevelt haszonállatok számára, amelyek természetében genetikailag kódolt a rovartáplálék utáni keresgélés, a kapirgálás és turkálás? Ki ne enné szívesebben azt a csirkét, ami a kertben kapirgálva rovarokkal színesített diétán növeszti mellehúsát? A gyárban előállított rovarfehérje ezt a diétát ígéri, igaz ára miatt – egy kilogrammnyi fehérje 3,5 euróba (több mint 1400 forint) kerül jelenleg – elsősorban a magasabb árfekvésű, organikus módszerekkel tenyésztett csirketenyésztők számára.