Ha a baltiaknak sikerül, nekünk miért nem? Sikeres startupok nyomában Magyarországon

Míg Magyarországról csupán egyetlen unikornis, azaz egymilliárd dolláros felvásárlási értékű cég indult el – a manapság GoTo néven futó LogMeIn, egy távoli elérésű adminisztrációs szoftverrel kereskedő cég, amelynek a központja jó ideje Bostonban van –, addig a csehek, a lengyelek, a litvánok és az észtek komoly sikereket könyvelhettek el e területen – derül ki a Dealroom ágazati portál elemzéséből. Magyar szempontból főleg az utóbbi két állam az érdekes, hiszen ezek hozzánk hasonlóan viszonylag kicsi, nyelvileg elszigetelt országok, ahol mégis több innovatív és gyümölcsöző vállalkozás tudott elindulni.

A régió élén az észtek masíroznak olyan sikertörténetekkel, mint az online pénzküldéssel foglalkozó Wise vagy a Magyarországon (is) Bolt néven ismert Taxify, de a litvánok sincsenek sokkal hátrébb a mezőnyben a (Brexit miatt oda költöző) Revolut pénzügyi szolgáltatóval, a járműtörténet-ellenőrző CarVerticallal vagy a Vinted online piactérrel. A 2003-ban dánok és svédek által alapított, ma a Microsoft tulajdonában lévő Skype létrehozásában ugyancsak észt programozók működtek közre.

Az észt informatikai szféra azért volt képes az ezredforduló környékén ilyen teljesítményre, mert az információs technológiában rejlő lehetőségeket az állam már az 1990-es évek elején felismerte. A Szovjetunió felbomlása után összeomló gazdaságot IT-fejlesztésekkel igyekeztek kihúzni a gödörből az alig 1,4 millió fős országban, s ez a kétezres évtizedre meg is hozta az eredményt. Míg Magyarországon a neoliberális gazdaságpolitika jegyében kinyitott piacra hirtelen beáramló nyugati tőke biztosította a gyors fellendülést (elsősorban az iparban), az észtek hosszabb távon gondolkodtak: 1994-től a GDP 1 százalékát digitális fejlesztésekre költötték, így hamar beindult az internethasználat, két évvel később pedig már bankolni is lehetett online.

Az ezredforduló környékén a világhálóra költözött az adóügyek intézése, 2001-ben megnyílt az X-Road, az állami és piaci szektort összekötő ügyfélkapu, 2002-ben bevezették az e-személyi igazolványt és az elektronikus aláírást, így 2005-től már lehetséges volt online szavazni. Igaz, 2007-ben komoly hackertámadás érte a kiépülőben lévő állami apparátust; e problémát végül nemzetközi segítséggel oldották meg. Az észt kiberbiztonság pedig olyannyira megerősödött, hogy a NATO kapcsolt szervezete, a CCDCOE (Cooperative Cyber Defence Centre of Excellence) is Tallinnba költözött.

A legnagyobb észt vívmánynak a 2014-ben kezdődött e-Residency program számít, amely a gazdasági bevándorlást igyekszik az ország javára fordítani azzal, hogy megkönnyíti a vállalkozásindítást a képzett külföldi szakemberek, vállalkozók és digitális nomádok számára. Ez kiugrási lehetőséget jelent például egy Indiában élő kreatív szabadúszó számára, aki be szeretne lépni az európai piacra. Mivel a szabadúszó majdani bevételei Észtországban adóznak, egy-egy sikeres kezdeményezésből az állam is profitál. Az észtországi e-rezidensek olyannyira fontos szereplők, hogy külön érdekképviseleti szervezetük is van, EERICA néven.

A startupszféra innovációja nem köthető kizárólag az észt állam proaktivitásához. Simó György, a manapság kockázati befektetőként tevékenykedő egykori Magyar Telekom-vezérhelyettes szerint a támogató közeg kiépítésében nagy szerepe van a Skype exitjének, vagyis annak, hogy a céget 2005-ben megvette az eBay. A 2,6 milliárd dolláros üzletből a startupoknál általános munkavállalói résztulajdonnak köszönhetően a Skype teljes állománya részesült, akik a nyereséget további üzletekbe fektették.

Ezek után nem meglepő, hogy Taavet Hinrikus, a Skype programozója alapította 2011-ben a Wise-ot (akkoriban TransferWise), és megtaláljuk a Bolt befektetői között is. A külföldön befutott, majd eladott cégből származó haszon tehát fejlesztések, befektetések útján végül visszakerült az országba.

Hasonló a helyzet a 2,9 milliós Litvániában, ahol a kutatások szerint immár 1000-1500 startup működik, s 2030-ban a várakozások szerint már az ország GDP-jének 20 százalékát ez a szféra adja. Karolina Urbonaite, a Startup Lithuania igazgatója szerint a digitális készségek és az üzleti érdekek összehangolásában a litvánok a világ élvonalába tartoznak, és az első tíz között vannak a kiberbiztonságban is. Az országban a vállalkozásindítást nem könnyítik meg különösebben állami eszközökkel, például adókedvezménnyel, inkább a légkör támogató, és az oktatási intézményekben kap nagyobb hangsúlyt a digitális készségek fejlesztése, valamint a tehetséggondozás – teszi hozzá a szakértő.

Sok szakmai platform és technológiai park működik, amelyek élő kapcsolatot biztosítanak Litvánia és a Szilícium-völgy között, így a startupjaik előtt nyitva áll az út a nagyvilág felé. Gyakran fizetett utazási támogatással motiválják a konferenciákon való részvételt az olyan tőkealapok, mint például a Unicorn Lithuania. Bár a sikeresebb vállalkozások egy idő után kinövik a helyi piacot, és külföldre mennek terjeszkedni, később gyakran visszajönnek, hogy új startupokba fektessenek, így az utánpótlás is biztosított.

Az olyan sikertörténetek után, mint a Vinted, a CarVertical vagy a kiberbiztonsági szoftvereket gyártó Nord Security, már jön a következő generáció. A több mint ígéretes újoncok közé tartozik például a napenergiával foglalkozó PVCase, az online tárhelyeket optimalizáló CastAI vagy a digitális egészségtámogató applikációkat fejlesztő Kilo Health.

És ehhez képest hol tart Magyarország? A hazai startup-ökoszisztéma egyik kulcsproblémája az államtól mint befektetőtől való függés. Bár az EU által 2007–2013 között szervezett Jeremie-program némi külföldi tőkét is hozott az országba, a Simó György által „szentháromságként” emlegetett LogMeIn, Prezi és Ustream sikerei nem termékenyítették meg a magyar piacot, a próbálkozások ellenére.

A Prezi-alapító Árvai Péter vezetésével ez a hármas létrehozta az üzleti kultúra fejlesztését céljául kitűző Bridge Budapest nevű szervezetet, és hasonló megfontolásból született meg a Budapest Launchpad Egyesület is. A kezdeményezések azonban néhány éven belül elsorvadtak.

A tőkehiányt ellensúlyozandó a hazai startupokat egy állami hátterű befektetőtársaság, a Hiventures kezdte támogatni, de olyan feltételeket szabott, amelyek elijesztették a jelentősebb, külföldi befektetőket, és sokszor a belső piacra korlátozták az induló vállalkozásokat.

Az üzletember a magyar fociban találja meg az analógiát, amelyet az állam szintén óriási összegekkel, viszont átgondolatlan, piacképtelen stratégiával támogat, emiatt sok pénz kerül értelmetlenül a kukába. A magyar startupok vagy nem képesek kilépni a nagy, külföldi piacokra, vagy ha már kiléptek (mint a LogMeIn is), nem térnek vissza az országba, hanem másutt – elsősorban az USA-ban – növekednek tovább, termelik a GDP-t és adóznak.

Mindezek ellenére akad több ígéretes magyar startup is, melyek ugyan messze járnak az unikornissá válástól, de lépést tartanak a korral. Ilyen az önvezető autók programozására szakosodott aiMotive, az online csalásokat kiszűrő programot gyártó SEON vagy a cégek számára mobilalkalmazást fejlesztő platformot szolgáltató Bitrise. Idesorolható még a mesterséges intelligenciát oktatóvideók készítésére használó Colossyan vagy az online biztosításkalkulátor és brókercég Netrisk is.

Az, hogy mikor születik újabb unikornis Magyarországon, több tényezőtől függ. Részben azon múlik, hogy az állam érdemben könnyíti-e a vállalkozásindítást, és azt milyen eszközökkel teszi. Az pedig már a vállalkozások dolga, hogy képesek lesznek-e nagyot álmodni, és meggyőzni a nagyobb befektetőket, hogy meglássák bennük a fantáziát.

A cikk a PULSE Projekt keretében, a litván Delfi.lt-vel együttműködésben készült.

Nyitóképünk: tallinni látkép. Fotó: Tallininfo

–

A hvg360 tartalma, így a fenti cikk is, olyan érték, ami nem jöhetett volna létre a te előfizetésed nélkül. Ha tetszett az írásunk, akkor oszd meg a minőségi újságírás élményét szeretteiddel is, és ajándékozz hvg360-előfizetést!