A franciák kivonulásával megszűnik a Magyar Honvédség csádi védőhálója – interjú Marsai Viktor biztonságpolitikai szakértővel
Franciaország és az USA csádi kivonulása után a Magyar Honvédségnek újra kell értelmeznie az ambícióit a Száhel-övezet megváltozott geopolitikai viszonyai között – mondta a HVG-nek Marsai Viktor, a Migrációkutató Intézet igazgatója, a Nemzetközi Kapcsolatok és Diplomácia Tanszék docense.
A francia haderő még ebben a hónapban kivonul Csádból, miközben a magyar misszió elméletileg rövidesen odaindulna. Hogyan fajult idáig a helyzet, amikor még néhány hónapja is csupán a csádiak alkupozíciónak javításaként értelmezték a szakértők, hogy az ország elnöke, Mahamat Déby a kapcsolatok diverzifikálására törekszik?
Az elnök rezonál a közvéleményre. Az ellenzék legfontosabb kampánytémája az volt, hogy ki kell tenni a franciákat, akik az ő narratívájuk szerint csak azért vannak náluk, hogy a Déby-klán hatalmát fenntartsák. Engem meglepett, hogy Déby idáig elment, azt viszont nem tudjuk, hogy ez átgondolt stratégia, vagy a kapkodás jele. A francia külügyminiszter nemrég ellátogatott N’Djamenába, bejelentett egy néhány millió eurós pénzügyi támogatást – majd hirtelen felszólították a francia katonákat, hogy távozzanak az országból.
Biztonságpolitikai szempontból mennyire hiányzik majd a térségből a jelenlétük?
Megoszlanak a vélemények arról, hogy a franciák mennyire folytattak intenzív katonai műveleteket Csádban a felkelőkkel szemben: sok kritika érte őket, hogy a műveleti tempó nem volt elég gyors. Amikor októberben a Boko Haram megtámadott egy csádi katonai bázist, felmerült a kérdés, hogy a franciák miért nem léptek. Azt nem hiszem, hogy ne tudtak volna reagálni. Elképzelhető, hogy N’Djamena nem akarta, hogy a közvélemény szemében úgy tűnjön: a franciák védik az országot, mert a képességek ott voltak: közel egy éve egy segélyszervezet lengyel orvosát rabolták el Dél-Csádban, és a franciák három nap alatt kiszabadították –
tehát vannak komoly műveleti képességeik, és ezek most ki fognak esni.
Ez viszont azt is jelenti, hogy a francia kivonulással nem fog bekövetkezni akkora összeomlás, mint Maliban vagy Burkina Fasóban, hiszen eddig sem láttunk fokozott műveleti tempót; ezekkel ellentétben Csádban jóval kevésbé voltak aktívak.
A francia haderő képességeire bizonyos mértékben – a hírszerzésben, a felderítésben – a Magyar Honvédség oda készülő egységei is hagyatkozhattak volna. Ennek meghiúsulása milyen hatással lesz a műveletre?
Ez növeli a kockázati tényezőt. Ha ott van ezer – vagy a nigeri átcsoportosítás után lehet, hogy kétezer – francia katona, bármi történik a magyarokkal, még akkor is a segítségükre sietnek, ha ez nem koalíciós művelet. Ez a biztosíték most elvész.
A francia kivonulás azt jelenti, hogy Csádnak minden kapcsolata megszakad a Nyugattal, és teljesen eltűnnek a katonai képességeik?
Nem. Itt nem az történt, mint a térség puccsista országaiban, hogy mindenestül, gazdaságilag és politikailag is kirúgták a franciákat. Csád még nem ment el idáig. Az ősszel például több oroszt is letartóztattak, akik jól láthatóan a Wagner-csoport – vagy új nevén Afrika Hadtest – számára készítették volna elő a terepet. Nagy kérdés, hogy a háttérben mennyire marad meg az együttműködés, és hogy szakpolitikai szinten mi fog történni: például a franciák mennyi hírszerzési információt osztanak meg ezután, illetve mennyihez férnek hozzá. Szerintem ez a szál fennmarad. Az országban jelen lévő és támogatást nyújtó Egyesült Arab Emírségek és a franciák között is nagyon szoros az együttműködés. Szerintem rajtuk keresztül Párizs befolyása fog tudni érvényesülni. Arról nem nagyon van szó, hogy a franciák milyen képességeket tartanak meg Csádban, például maradnak-e felderítő drónok.
Még egy példát érdemes kiemelni. Az amerikaiak nigeri drónbázisának felszámolása után mindenki azt hitte, hogy sötétben lesznek a Száhelben, de kiderült, hogy kereskedelmi műholdakkal egész jól tudják figyelni a régiót. Ami változik, hogy ez nem valós idejű lesz, hanem akár többórás eltolódással futnak be az információk, ami taktikai szempontból problémás, de stratégiai szempontból mindegy.
Az amerikaiakat nem sokkal a franciák előtt tették ki Csádból is, ideiglenes átcsoportosításnak minősítve a lépést, ám Washingtonból jelezték, hogy visszatérnének. Az új adminisztráció alatt ez megtörténhet? Ezzel ki lenne segítve a magyar kontingens?
Az amerikaiak belátható időn belül biztosan nem fognak visszamenni. A Trump-adminisztráció afrikanistáit sem érdekli különösebben a Száhel, ráadásul az új elnök ellenzi is az ilyen műveleteket, amerikai politikai terminológiában a ,,forever war”-okat, az örökös háborúkat. Szerintem még Szomáliából is ki fognak vonulni. Annak nagyon kicsi az esélye, hogy pont Csádba mennének vissza – különösen, hogy Débynek ez nem jönne jól belpolitikailag. Bár az Amerika-ellenesség jóval kisebb, optikailag nem nézne jól ki abban a narratívában, ami most a Száhelben dominál, nevezetesen, hogy “külső támogatás nélkül is megoldjuk a problémákat”. A nigeri drónbázisuk bezárása után biztosan nem lesz a Száhelben új, nagy amerikai bázis. Az amerikaiakat a Guineai-öböl menti országok érdeklik a térségben, feltartóztatásban gondolkoznak. Azt akarják, hogy ezeket az országokat, ahol már egyébként látszanak a terrortámadások, megvédjék az északról lecsorgó veszélytől.
Miután a magyarok két potenciális partnere kivonult Csádból, van még értelme kimennie a honvédségnek?