Ember legyen a talpán, aki meg akarja tudni, hogyan szavazott a képviselője a magyar parlamentben

Az európai, valamint a világ más részein működő parlamentek törekszenek átláthatóan működni azáltal, hogy a törvényhozás üléseit és gyakran a szavazásokat is nyilvánossá teszik. Adatokat gyűjtöttünk 13 európai országból, valamint Ausztráliából, az Egyesült Államokból, Kanadából és az Európai Parlamentből annak érdekében, hogy megvizsgáljuk: mi érhető el a felsoroltakból a nyilvánosság számára ezeknek a parlamenteknek a munkájáról. Fő megállapításként kijelenthető, hogy a plenáris ülések jegyzőkönyvei általában elérhetők, igaz, nem mindig könnyen, viszont a szavazások és a bizottsági üléseken történtek kevésbé ismertek. jellemzően titkosak.

Transzparencia: az elszámoltathatóság feltétele

Az elszámoltathatóság minden működő valódi demokrácia alappillére. Az állampolgároknak, ha akarnak, optimális esetben könnyen hozzá kell férniük a törvényhozási dokumentumokhoz vagy a parlamenti viták élő vagy utólagos követéséhez, hogy ellenőrizni tudják a képviselőket. A 21. századra a technológia lehetővé tette, hogy bármely politikai testület könnyen megossza munkáját a szélesebb közönséggel. A 2000-es évek közepe óta valóság, hogy minden parlament nyilvánosan megossza a fontos történéseket, beleértve az üléseket, jogalkotási javaslatokat vagy szavazatokat, teljesen digitalizált formában.

Az általunk vizsgált összes közgyűlés elérhetővé teszi a plenáris ülések közvetítését online, ellenben a bizottsági ülések és szavazások képviselőkre lebontott nyilvántartásai a legtöbb esetben nem állnak rendelkezésre. Így pedig nehéz nyomon követni a jogalkotási folyamatot, illetve adott esetben megállapítani, hogy a képviselők megfelelően képviselik-e szavazóikat.

A követendő példa, talán meglepő módon, Ausztrália. Az ország 1901 óta leiratban, kereshető formában kategorizálva minden parlamenti vitáját hiánytalanul rögzíti, azt is lehet tudni, mikor tapsoltak, tartottak szüneteket vagy fordultak elő napirenden kívüli események, megjegyzések. Ezen kívül bármely kapcsolódó jogszabály, módosítás, szavazási jegyzőkönyv és bizottsági szövege is elérhető a 20. század eleje óta. Sőt Ausztráliában 2000 óta bármely plenáris vagy bizottsági vita online követhető.

Egy másik jó példa az Európai Parlament, amely saját, streamingszolgáltatást fejlesztett ki, valamint olyan eszközöket, mint például a „jogalkotási vonat”, amelyek még azok számára is könnyen követhetővé teszik a jogalkotási folyamatot, akik nem jártasok abban, hogy működik az EU. Az EP emellett bizottsági és plenáris szavazásokat is közzétesz, így lehetőség van ellenőrizni, hogyan szavaztak az európai parlamenti képviselők. Továbbá a képviselői profilok alapján könnyen látható, melyik politikus milyen vitákban vett részt és milyen jogszabályokat támogatott.

Miért fontos ez?

Nagy eséllyel a állampolgár nem fog sem élőben. sem felvételről visszanézni egy plenáris ülést, például mert az akár 12 órán át is tarthat. Azonban az újságírók, civil aktivisták és kutatók számára ezek a weboldalak és katalógusok fontos eszközök a munkavégzéshez. Újságírói szempontból egy jól szervezett, könnyen kereshető weboldal, amely összeköti a vitákat, a javaslatok szövegeit, a sajtóközleményeket vagy a szakértői jelentéseket, kulcstényező lehet abban, hogy egy fontos témára rábukkan-e, feldolgozza-e vagy átsiklik fölötte a zsurnaliszta.

Az aktivistáknak és civil lobbistáknak részletes jegyzőkönyvekre van szükségük a számukra fontos ügyekkel és eljárásokkal kapcsolatban ahhoz, hogy érdemben részt vehessenek ezekben a vitákban. A kutatók és társadalomtudósok talán a legnehezebben boldoggá tehető csoport, ha weboldalakról van szó. A legtöbb számokkal és statisztikai módszerekkel dolgozó szakember számára nemcsak az adatok elérhetősége fontos, hanem az is, hogy a weboldalak támogassák a webes adatgyűjtési módszereket (web scraping). Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy egyszerre könnyen nagy mennyiségű adatot tudjanak összegyűjteni. Az Európai Parlament ezen a téren is viszonylag jól teljesít, weboldalai körülbelül 2017 óta támogatják az egyszerű adatgyűjtést és -feldolgozást.

Mi nem elérhető?

Kutatásaink alapján a két leggyakoribb hiányzó elem a szavazási nyilvántartások és a bizottsági ülések jegyzőkönyvei. A szavazások tekintetében a név szerinti voksok, illetve a gépi szavazások eredményei nyilvánosságra hozhatók lennének. Mégis sok helyen vagy jogi okokból nem teszik ezt, vagy nem is használják ezeket a módszereket az adott parlament dokumentum archivátorai. Kevésbé gyakori oka a szavazatok hiányának az, hogy egyes szabályok előírják az anonimitást bizonyos döntések, például kinevezések esetében.

A dokumentálás hiányának leggyakoribb oka, amikor az üléseken hagyományos módszereket alkalmaznak, például kézfeltartással, felállással vagy szavazatok bekiabálásával szavaznak, ezeket pedig nem vagy kevésbé pontosan rögzítik. Az utóbbi időben egyre több ország próbálja elhagyni a régi szavazási módszereket, de létezik még a papíralapú szavazás, kézfeltartás, bekiabálás és felállás, és legalább alkalmanként használják. Még ott is, ahol a szavazatokat jól rögzítik, például az Egyesült Királyságban, civil szervezet szorgalmazzák, hogy a szavazási nyilvántartásokat egy könnyebben hozzáférhető formátumba rendezzék, mivel a jelenlegiek így nehezen elérhetők.

Példaként megpróbáltuk megvizsgálni Olaszország szavazási nyilvántartásait, mivel ez az ország sikeresen áttért a hagyományos módszerekről a szinte teljesen elektronikus rendszerre. Ennek ellenére órákig tartó keresés után sem találtuk meg, hogy hol érhetők el ezek a nyilvántartások a kormányzati weboldalakon.

Míg a plenárisokat szinte mindenhol közvetítik, a bizottsági üléseket nem, vagy nem teljes mértékben. Mindössze öt országot találtunk – Ausztrália, Kanada, Dánia, Franciaország és Olaszország –, ahol a bizottságok üléseit ugyanúgy közvetítik, mint a plenárisokat.

Számos más államban bizonyos bizottsági ülések nyilvánosak lehetnek, de nem készül azokról leirat. Megint máshol csak különleges ülések nyilvánosak, de jelentéseket készítenek, még ha nem is részleteseket. Az összkép azonban azt mutatja, hogy jelentős háttérismeretekre van szükség ahhoz, hogy valaki tisztában legyen azzal, hol és hogyan tud bekapcsolódni a bizottságok tevékenységébe, holott ezek a törvényhozás kulcsszereplői.

További problémák

Egy másik fontos észrevétel a parlamenti weboldalakhoz kapcsolódik. Már említettük az olasz példát, de ez messze nem a legrosszabb. A magyar Országgyűlés oldala például gyakran adott hibajelzést, amikor korábbi közvetítéseket próbáltunk megtekinteni. Sok más országban sem jobb a rendszer, mint idehaza.

Ami a weboldalak angol nyelvű verzióival szinte minden ország hadilábon áll. Az angol nyelvű tartalom jelentősen korlátozottabb, mint a nemzeti nyelvű, igaz, fordítószoftverek segítségével lehet mélyebben tájékozódni.

Az adatoknál több kell

Bár a parlamentek világszerte igyekeznek átláthatók lenni, gyakran nem teszik elég könnyűvé azok dolgát, akik kapcsolatba akarnak lépni velük. A felhasználóbarát weboldalak önmagukban is elősegíthetik a polgári részvételt. Emellett időt, pénzt és energiát takaríthatnak meg az újságírók és kutatók számára, és lehetővé tehetik bárkinek, hogy megtalálja a keresett tartalmat.

Összefoglalva: nem elég, ha a közgyűlések elérhetővé teszik ugyan az információkat, de egy átlagpolgár számára gyakorlatilag lehetetlen nyomon követni, hogy hol kell keresni azokat, és hogy egyáltalán melyik érhető el.

Ez a cikk az Európai Adatújságíró Hálózat (EDJNET) résztvevőinek együttműködésében készült.