A maszturbálós jelenetnél egy apró jellel adta a tudtomra, hogy kísérletezni szeretne – interjú az új Emmanuelle film rendezőjével
6 perc
2025.02.06. 18:30
Nemrég egy Nobel-díjas szerző könyvét vitte filmre, most pedig azt a regényt, amely a legendás szexfilmet, az Emmanuelle-t ihlette. Audrey Diwant a régi és az új Emmanuelle-ről, a hetvenes évek erotikus filmjeiről, a jégkockás önkielégítésről és a mai „posztszex éráról” is kérdeztük.
Nehéz szexjelenetet rendezni?
Az Emmanuelle forgatása előtt azt gondoltam, hogy nehéz lesz. Hogy mégsem volt az, leginkább annak köszönhető, hogy a forgatás előtt mindent alaposan átbeszéltünk. A színészek és a stáb szempontjából is átvettük, hogy melyik jelenet mit igényel. Emmanuelle alakítója, Noémie Merlant megnyugtatott, hogy mindvégig biztonságban érezte magát a forgatáson. Akkor válik kínossá egy szexjelenet, ha nincs más funkciója, csak az olcsó hatáskeltés. Mi nem ebben utaztunk, a szexnek nálunk dramaturgiai szerepe van, a testek elárulnak valamit a szereplőkről. Minden színész tisztában volt azzal, hogy mivel mit akarunk kifejezni. És mert biztonságban érezte magát, Noémie többet is bevállalt, mint amiben eredetileg megállapodtunk. Amikor a maszturbálós jelenetét forgattuk, egy apró jellel adta a tudtomra, hogy hagyjam csak, kísérletezni szeretne.
A jégkockás jelenetre gondol?
Igen, arra. Mi hárman, Noémie, az operatőr és én apró jelekből is értettük egymást. Úgyhogy amikor Noémie jelzett, hogy hagyjuk, hadd improvizáljon, mentünk utána. A kamera követte őt. 12 percig tartott a felvétel, három részletben vettük fel. „Ha nálam az irányítás, örömmel kísérletezem” – mondta utána Noémie.
Hány jégkocka fogyott?
Csak három. Három hosszú jelenetben.
Az első szexjelenetben Emmanuelle egy repülőgép mosdójában egy ismeretlen utassal szeretkezik. Ez mit árul el róla?
Ez egy fontos jelenet, mert megtudjuk belőle, mi Emmanuelle nagy problémája. Az, hogy a teste megtört, nem képes örömöt érezni. Valami olyasmit akartam ábrázolni, ami sok nővel megesik szex közben, de férfiakkal is. Hogy nem vagy jelen fejben, valahogy máshol vagy. A tested teszi a dolgát, de öröm, szenvedély már nincs benne.
A repülő mosdójában lezajló aktus az eredeti, 1974-es Emmanuelle-filmben is szerepel.
Nem láttam az 1974-es filmet, csak részleteket. Összesen úgy húsz percet. Én az alapműből, Emmanuelle Arsan regényéből dolgoztam. A repülős szexjelenet a könyvben is szerepel.
Gondolom, azért számolt azzal, hogy sokak számára az Emmanuelle egyet jelent Sylvia Kristel alakjával és a főszereplésével készült hetvenes évekbeli soft-core szexfilmmel.
Igen, ez szinte elkerülhetetlen, ugyanakkor veszélyes is az összehasonlítás, hiszen én valami egészen mást akartam csinálni. Az én Emmanuelle-em olyan korban játszódik, amit én úgy hívok, hogy a posztszex éra. A francia fiatalok nem akarnak szexelni. Félnek a szextől.
Olyan korban élünk, amikor kötelező lett, követelménnyé vált a tökéletes imidzs. Egy szexuális kapcsolatban azonban az ember sebezhető, és ezt a sebezhetőséget egyre kevesebben engedik meg maguknak. Erről a jelenségről akartam mondani valamit.
Értem, de ha egy erotikus filmnek az a címe, hogy Emmanuelle, az sokaknak Sylvia Kristel leghíresebb filmjét juttatja az eszébe. Több generációnak – köztük az enyémnek is – emlékezetes élménye ez a fél évszázados szexfilm, függetlenül annak filmtörténeti megítélésétől.
Elfogadom az összehasonlítást, ezzel nincs is semmi bajom.