Alasdair Gray műve egyszerre gótikus rémregény, szociográfiai mélységű társadalmi szatíra, Glasgow és Skócia kultúrtörténete. Immár magyarul is olvasható.
Michael Donnelly, a Népek Palotájának is nevezett, glasgow-i helytörténeti múzeum munkatársa lomtalanításkor talált rá dr. Archibald McCandless könyvére, és abban egy borítékra. Az életét a saját finanszírozású, visszhangtalan irodalmárságnak szentelő skót házi- és tisztiorvos 1909-es opusának szerkesztésével megbízta Alasdair Grayt. Mindebből annyi az igazságelem, hogy az 1992-es Szegény párák szerzőjének a barátja volt Donnelly, és annak szintén megidézett kollégája, Elspeth King.
A 2019-ben elhunyt skót szépíró fő művének tekintett, saját rajzaival illusztrált regényét legtöbbször a Mary Shelley-féle Frankenstein-történet posztmodern újragondolásának nevezik. Ennél jóval több.
Érkezik a magyar fesztiválkultúra történetét feldolgozó dokumentumfilm. Arról, hogy miért és hogyan rendeződik át manapság a hazai fesztiválpiac és hogy szeretnek-e egyáltalán a fiatalok fesztiválozni és sörözni, a rendezővel, Csizmadia Attilával beszélgettünk.
15–9-re nyertek a mieink.
