1848 óta próbálják eltéríteni a szabadságharcot, Orbán viszi a prímet
A legrosszabb történelmi hagyományokhoz nyúl vissza Orbán Viktor, amikor meghamisítja a szabadságharcot. A kiegyezés óta látjuk, hogy a maffiaállam uraitól és nem a „birodalomtól” kell a szuverenitást védeni. Techet Péter véleménye.
Orbán Viktor rendszeresen „birodalomként“ hivatkozik az Európai Unióra, amivel szemben „maroknyi magyar lázadó” küzd tizenöt éve. A birodalomellenes retorika különösen a márciusi forradalomra való megemlékezések idején jön jól Orbánnak, aki Brüsszelt az utóbbi időkben már nem Moszkvához szokta hasonlítani, hanem inkább Bécshez, amellyel szemben a magyaroknak szintén ki kellett harcolniuk a függetlenségüket.
Orbán érvkészlete nem új a magyar politikatörténetben, a kiegyezés utáni időszakban is a Bécshez, „a birodalomhoz“ való viszony határozta meg a politikai vitákat; a nacionalista, kardcsörtető retorika pedig még azokra a szabadelvűekre is jellemző volt, akik amúgy elfogadták az 1867-es kiegyezést. A magyarországi lakosság tényleges problémái, gondjai helyett szimbolikus ügyekről folytak a viták.
Földkérdés, szociális jogok, általános választójog, nemzetiségi kérdés? Ezek a kérdések keveset vagy semmit sem nyomtak a latban, a politikai részvételből éppen a magyar nacionalizmus miatt a kisebbségi közösségek nagy része ugyanúgy ki volt rekesztve, mint a magyar etnikumú munkások vagy parasztok. A nacionalista nyelv nem a nemzeti és polgári egyenlőséget szolgálta – pedig a nacionalizmus eredetileg liberális eszme volt –, hanem az akkori Magyarországon uralkodó elit hatalmát.