A kommunizmus ellen vetették be, brutális kínzási módszerekkel hozták hírbe – mit kell tudni a USAID-ről, amit nyom nélkül törölnek el Trumpék?

Rohammunkában darálta le Donald Trump és Elon Musk az USA Nemzetközi Fejlesztési Ügynökségét (USAID), amit egyelőre nem tudtak megszüntetni, hiszen azt csak a washingtoni kongresszus teheti meg. A programok döntő részét azonban leállították, a pénzcsapokat elzárták, a szerződéseket felmondták, az emberek zömét elbocsátották, és a megcsonkított szervezet betagozódik a Marco Rubio vezette külügyminisztérium alá. Ez utóbbi régi politikai szándék volt, ahogy az is a mindenkori elnöktől függött, hogy a USAID pontosan milyen szerepet is játszott külföldön.

A nemzetközi porondra kilépő USA első említésre méltó nemzetközi segélyprogramja az volt, amikor a későbbi elnök, Herbert Hoover vezetésével 1915-ben bizottság alakult a császári Németország által megszállt Belgium és Észak-Franciaország lakosságának segítésére élelmiszer-szállításokkal. Az önkéntes adományokból főleg liszt érkezett, s még a gyapotzsákokat is felhasználták, ruhát, ágyneműt szabtak belőlük. A bizottság tapasztalataira épült az 1919-ben, a washingtoni kongresszus által létrehozott segélyszervezet (American Relief Administration) – a vezetője szintén Hoover volt –, amely 23 európai országban igyekezett enyhíteni az első világháború pusztító következményeit. A segítségből Magyarországnak is jutott, a legnagyobb kedvezményezett Lengyelország volt, de a bolsevikok vezette Szovjet-Oroszország is kapott szállítmányokat az 1921-es éhínség idején.

A második világháború utáni amerikai segélyezés példájaként a vezérkari főnökből lett külügyminiszter, George C. Marshall nevét viselő, 1948-ban kezdődött Marshall-tervet emlegetik, ami elvileg nyitott volt Közép- és Kelet-Európa számára is, de a Moszkva ellenőrzése alá került országok parancsra nem kértek belőle. A programot elindító Harry Truman demokrata elnök 1950-ben – a kibontakozó hidegháborúban – már az amerikai külpolitika részévé emelte a nemzetközi segélyezést, aminek két célt szabott: a fejlődő országokban a szegénység felszámolásával és a gazdaság fejlesztésével nyisson piacot az amerikai termékeknek, illetve segítsen feltartóztatni a kommunizmust. A segítség jól jött az egyre hatékonyabb amerikai mezőgazdaságnak is, 1956-ban az USA gabonakivitelének a 27 százaléka jutott úgy külföldre, hogy a kormány felvásárolta, majd adományként szétosztotta.

A kommunizmust nem lehet csak fegyverekkel feltartóztatni

Az 1960-as elnökválasztás győztese, a demokrata John F. Kennedy nagy adag idealizmust vitt az USA külpolitikájába, miközben a nagyhatalmi érdekeket sem feledte. Fiatal képviselőként nem volt a külföldi segélyezés támogatója, ám amikor 1951-ben megjárta Izraelt, Pakisztánt, Indiát, Malajziát, Thaiföldet, Dél-Koreát, Japánt és Francia Indokínát, arra jutott, hogy a kommunizmust nem lehet csak fegyverekkel feltartóztatni.