„A támadók azért jöttek be, mert a kapuban meglátták a szivárványos zászlót – egyikük azóta bocsánatot kért”
„Ha egytől tízig terjedő skálán nézzük, hogy mennyire vagyok kiégve, akkor kilenc és felet mondanék” – mondja Molnár Ágnes közösségszervező, aki ennek ellenére fáradhatatlanul intézi a debreceni Baross16 ügyeit. A közösségi tér az elmúlt hetekben egy szélsőjobbos támadás miatt került a hírekbe, de az atrocitás után rengeteg támogató megnyilvánulást is kaptak. Hogyan lett a közösség a városvezetés ősellensége, hogyan fogyott el körülöttük a levegő a városban? Mi a szerepe mindebben a döntéshozók kommunikációjának? HVG-Portré.
Nemrég két fiatal támadt rá a Baross16 közösségi térben dolgozó szervezetek munkatársaira, akiknek egyike nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szerzett. Hogy vannak ezek után?
Korábban is előfordult, hogy szélsőjobboldaliak jöttek be például LMBTQ-rendezvényre, de olyan még nem volt, hogy tettlegességig fajuljon a dolog. Két fiatal nagyon rossz döntést hozott a támadás estéjén – egyikük azóta egyébként visszajött bocsánatot kérni. Fontos, hogy legyenek következmények, erről a sértetteknek kell végső soron dönteniük. Pár nappal később összeültünk ventilálni a Baross16 közösségeivel, átbeszélni, mi történt. A támadók azért jöttek be, mert a kapuban meglátták a kiakasztott szivárványos zászlót, ami a Baross16-ba járó közösségek teljes egyetértésével került ki. Büszke vagyok a két sértettre, akik megvédték az értékeinket – egyikük azt mondta, ezért bármikor vállal egy-két pofont. Az atrocitás utáni napokban rengeteg támogatást kaptunk civil partnerektől, személyesen én is a szervezet vezetőjeként, erős védőháló van körülöttünk. Ez volt az első ilyen jellegű támadás, és nagyon bízom abban, hogy egyben az utolsó is, de a biztonsági intézkedéseken kicsit módosítunk ezután: kamerák kerülnek ki, és szeretnénk belső képzést tartani arról, hogyan kell reagálni veszélyes helyzetekre.
Miért rakták ki a szivárványos zászlót?