„Nincs ugyan két ország, de igény van rá, mert ezekkel a klisékkel egyszerűbb élni” – Esterházy Péter válogatott interjúi
9 perc
2025.04.13. 17:30
„Önmagában az, hogy az ember van, hogy élek, azt annyira jónak találom, hogy ahhoz képest a hazámnak az idiótaságai, azok bagatell dolgok” – mondta 60 évesen Esterházy Péter, holott az idiótaságokat soha nem bagatellizálta. A 2016-ban elhunyt író interjúiból a Magvető Kiadó válogatott.
Valóságos vadászatot folytattak az irodalmi ügyekben jártas riporterek az 1980-as évek elején, hogy Esterházy Péter skalpját az elsők között gyűjtsék be. Látni akarták, ki ő, és tudni, mitől annyira más. Csakhogy ő, harmadik kötete, a mindmáig ünnepelt Termelési regény sikerének tudatában elegánsan elhárította az interjúkéréseket, nagyon jól tudott nemet mondani. Ebből az időszakból a Magvető sem talált bőséges anyagot a minap megjelent, Vanni van című kötethez, amelyet az író 75. születésnapjára időzített.
A válogatott beszélgetések között az egyik elsőben, a nála 12 évvel fiatalabb Keresztury Tibornak válaszolva, akkori vonakodását ezzel magyarázta: „Vannak helyzetek, amikor beszélni kell ezen a módon is. Én ezt a kényszert, azt hiszem, az átlagnál ritkábban érzem. Meg le is lettünk erről a műfajról szoktatva. Arról tudniillik, hogy tegyük azt, ami elsőrendűen értelmiségi föladat volna: figyelni. Mindent figyelni, kommentálni, értelmezni, hozzászólni, egyetérteni, elvetni, vitriolos glosszát írni stb. Ehhez olyan sok megalázó föltétel tartozik, hogy az embernek (ha teheti) nincsen hozzá kedve.”
Röpke hónapokkal később, amikor már szabadon lehetett bármit értelmezni, kommentálni, vitriolos glosszában megírni, Esterházy valósággal lubickolt a műfajban. Elsőként a Hitel című folyóiratban, olyan könnyed témákat boncolgatva, mint a proletárdiktatúra vége, a Habsburg Ottó körüli hihetetlen megtermékenyítési tánc, a kisgazda pártvezér Torgyán József visszafogott és intellektuális szavalatai vagy az éledező antiszemitizmus.