Csökkenhetnek-e a kamatok, miközben az inflációs kockázatok felerősödnek?
A rövid válasz az, hogy hát persze, miért ne csökkenhetnének a kamatok, legalábbis a jegybanki szabályozási csatornaként funkcionáló kamatok, hiszen ez csak elhatározás kérdése. A kamatcsökkentés elhatározása pedig emberi történet, legalábbis egyelőre, tehát miért ne lehetne csökkenteni a kamatokat úgyszólván bármikor? Miért kellene, hogy ennek köze legyen az inflációs várakozásokhoz?
Ismert például a török monetáris politika unikális szakmai fundamentuma, amely – nem hagyva magát ráterelni a közgazdaságtan és az unalmas empíria által kijelölt vakvágányra – a glóbuszon általánosan elterjedt téveszmékkel szemben a „túl magas” kamatokat jelölte meg az infláció okaként, ezért egy időben kamatcsökkentésekkel küzdött az árak nemkívánatos emelkedése ellen. Az eredmény jól ismert: hiperinfláció, szétvert deviza, szétvert növekedés, szétvert egyensúlyi mutatók, elégetett devizatartalék – jó, értjük, megmozdultak a globalista háttérhatalom gonosz erői, és még egyszer, utoljára diadalmaskodtak az idejétmúlt tankönyvek.
De hagyjuk is a törököket, ne most köszörüljük rajtuk a nyelvünket az inflációverő kamatpolitikájukért, amikor az emberkísérleteik lezárultával valahol 40 százalék és 50 százalék közé tornázták fel a különböző jegybanki facilitásaik kamatait, és még ez is csak arra elegendő, hogy lassítsák a líra jó ütemben zajló összeomlását.
Ennél sokkal aktuálisabb, hogy az Egyesült Államok mindenhez a lehető legjobban értő elnöke szó szerint az iráni bombázás előkészületei közben sem volt rest újabb támadást indítani a központi jegybankjuk (Federal Reserve System, Fed) és elsősorban annak elnöke ellen, azonnali kamatvágást követelve. Az amerikai monetáris politika soron következő döntései és azok ideális időzítése, kommunikációja valóban nem fekete vagy fehér, a Feden belül zajlik is róla transzparens szakmai vita.
Elnök úr rátenyerelése a témára viszont garantáltan többet árt a monetáris politika hitelességének,
azaz garantáltan többet árt bármilyen lépés hatásosságának, mint amekkora kárt a Fed saját hatáskörében hibázva elő tudna állítani. Tény, hogy az utóbbi hónapokban több különböző felmérés szerint is csökkentek az amerikai lakosság inflációs várakozásai, bár azok továbbra is a Fed célja felett vannak. A két százalék alatti inflációs célokon megmérve már régen elbukott a monetáris politika hitelessége.
Egy év alatt jelentősen romlott Orbán Viktor kormányfői alkalmasságának megítélése, Magyar Péter viszont tömegeket tudott meggyőzni arról, hogy kompetens vezetője lehetne az országnak – derül ki a HVG számára készült Medián-felmérésből. A többség tavaly még Orbánt látta alkalmasabb kormányfőnek, idén viszont már Magyart.
Elmondása szerint megrögzött Bond-rajongó, aki számára a karakter szent terület.
A kocsik hasítanak, de a sztárok csak gügyögnek Brad Pitt Forma-1-es filmjében.
A párt fővárosi frakciója hajlandó részt venni a hétfői közgyűlésen, de kérnek is cserébe.
A magabiztos Tisza-előnyt mérő, június elején készült Medián-kutatásban azt is megvizsgálták, milyen hatással lennének a különböző összefogás-kombinációk Magyar Péter pártjára.
Bár tavaly február óta a lehetőség erre meglenne, egyelőre nem számít az ORFK a kínai rendőrökre.
