A 2015 őszén, épp tíz éve tetőző menekültválság idején a magyarországi egyházak is vizsgáztak – s részben levizsgáztak – az irgalmasság mindennapi gyakorlatából. Voltak azonban bátor püspökök, papok, lelkészek, vallásos szervezetek civil aktivistái, akik aktívan kivették részüket a segítségnyújtásból. Gyakran meg is kapták érte a „migránssimogató” bélyeget.
Kínai kutatók nem várt helyen találtak kulcsot a sokak által régóta vágyott testmozgás-helyettesító szerhez: a vesékben.
Megtörtént események inspirálták a Kitörés előtt című lengyel film alkotóit a Tenerifén nyaraló ukrán családról, amelyiknek a helyzete megváltozik, amikor Oroszország megtámadja a hazájukat.
A három évtizeddel ezelőtt népirtás áldozatává vált Ruanda mára regionális katonai hatalomként lép fel Kelet-Kongóban. A biztonságra hivatkozik, de közben lerabolja a hatalmas ásványkincslelőhelyeket.
Miből fakad a MAGA és kiket győz meg a trumpi ideológia? Miért fájnak annyira az oroszoknak az olajlétesítmények elleni támadások? Válogatásunk a világlapok írásaiból.
A menekültválság csúcsán zajlott egy azóta elfeledett lázadás Magyarországon: ezrek segítettek ingyen, tapasztalat nélkül a menekülteknek, feleslegessé téve az állam segítségét. Nélkülük Mad Max-viszonyok uralták volna Budapestet. A válság tizedik évfordulóján megkérdeztük néhányukat, hogy hisznek-e még a segítségben, mit láttak rosszul, és milyenek volt az ország a gyűlöletkampányok előtt. Kiderül az is, hogy kerültek szuperhősök a menekültek közé.
A fesztivál végére maradt az izraeli hadsereg által megölt palesztin kislány, Hind Radzsab hangja is – a valós hangfelvételen alapuló dokudrámát Brad Pitt is támogatta. És végre akadt egy botrányosan rossz film is, ami kell egy igazi fesztiválhoz.
Heinrich Pecina vádlottként is többször állt már a bíróság előtt, el is ítélték csalás miatt.
Nem elég az elköteleződés az Orbán-rezsim külpolitikai irányvonalának felszámolása iránt, egy leendő Tisza-kormánynak azért is aktívan kell tennie, hogy újra elismert tagja legyen a nyugati szövetségesi rendszernek. És azért is, hogy megakadályozza a mostani szövetségesek befolyásolási kísérleteit. Hegedűs Dániel cikksorozatának első része.
Válságok sorozata sújtotta a mai negyvenes-ötvenes korosztályt, akik gyerekeik és szüleik közé szorulva próbálnak talpon maradni, ráadásul a nyugdíjrendszer összeomlása is őket fenyegeti a leginkább. Még ha figyelnek is arra, hogy egyensúlyt tartsanak a munka és a magánélet között, akkor is kevésbé tudnak boldogok lenni a kutatások alapján. Az elfelejtett X generáció gazdasági hátrányait pedig a számok is igazolják.
Jártunkban-keltünkben megéhezünk, megszomjazunk, megállunk „kispiszkostól” a fine diningig. Nosztalgiázunk és felfedezünk, megyünk az emlékeink után, rábízzuk magunkat a véletlenre, vagy éppen nagyon is tudatosan keresünk valami újat. Aztán elmeséljük, mondjuk a magunkét. A vendégét – mert mi vagyunk a mindenkori vendég. Felbukkanásunk bárhol várható. Most éppen Balatonszőlősön jártunk.
A Peter Luisi rendezte svájci-olasz vígjátékban a bábeli zűrzavart szüntetnék meg, de ennek totális káosz lesz a vége.
Szelektíven távolítja el a gyulladáskeltő molekulákat a svájci kutatók különleges, szivacsszerű kötszere, miközben a gyógyulási folyamatokat is beindítja.
Tényleg azonos megítélés alá esik, ha egy egyszer súlyosan hibázó vezető vagy egy notórius száguldozó okoz tragédiát? Újra fellángoltak a viták a súlyos közlekedési balesetek megítéléséről, miután elkezdődött az Árpád hídi tragédia tárgyalása: sokan túl enyhének találják a vádat, Lázár János pedig egyenesen gyilkos autósról írt. Szakértőket kérdeztünk az ügyről, és a tárcát arról, terveznek-e szigorítást.
Bejárta a 2015-ös menekültválság több európai helyszínét a BBC riportere, aki igyekezett átfogó képet adni arról, hogyan hat a térségre az alábbhagyott, de azóta is tartó migráció.
Oroszország nem akar békét, Ukrajna folytatja a védekezést, az USA a jelek szerint ki akarja vonni magát a rendezési folyamatból, Európa nagy része pedig kiáll Kijev mellett. Trump békekezdeményezései semmivel sem hozták közelebb a háború végét, az elnök megelégszik azzal, ha üzletet csinál.
A presztízs a központi szava az e heti Kilátónak. Moszkva és Peking viszonyában mindig számított, ki az erősebb. Egy ország presztízsét táplálja, ha olyan katonai parádét rendez mint Kína, míg Donald Trump inkább magát akarta köszönteni díszszemlével. Az angol Premier League-ben a pénz beszél, s az idén nyáron rekordig hajtották a klubok egymást az igazolásokban. Az iPhone-on nemcsak presztízs, komoly bevételt is hoz az alapértelmezett keresőmotor, ezt az előjogát a Google megtarthatja. A Napkirály a saját tiszteletére építtette a Versailles-i Kastélyt, amelynek szobraival mostantól beszélgethetünk is a mesterséges intelligencia segítségével.
A jövedéki adó automatikus emelését ez a kormány találta föl tavaly ősszel, váratlanul és érthetetlen paraméterekkel. Az üzemanyagok jövedéki adója már most túl magas (literenként 16-17 forinttal lehetne kisebb), egy 4,3 százalékos januári emeléssel még inkább indokolatlanul drága lenne a nafta.
Tajvan aggódhat amiatt, hogy Trump elárulja valamiféle kereskedelmi egyezségért Kínával. Az USA befolyását fenyegetik az energiaszektorban Kína és Oroszország megállapodásai a vezetéses gázszállításról. Franciaország ördögi körbe került, kettős, költségvetési és politikai válság sújtja, és ezért Emmanuel Macron elnök a felelős. Témák és vélemények a világlapokból.
Úgy tűnik, Magyarország részben profitálni tud abból, hogy válságban van a globális autóipar, ha másért nem, hát azért, mert a magyarok olcsóbban dolgoznak.
