Verseny a munkahelyen: az önbizalom mint valuta
Nehéz feladatot kapunk a vezetőnktől, vagy a munkatársunk elutasítja az együttműködést, esetleg éles konfliktus alakul ki az ügyféllel – számtalan alkalom adódhat a munkahelyen, ami próbára teszi a teherbírásunkat. Ha ilyenkor önbizalommal felvértezve lépünk a helyzetbe, nagyobb sikerre, így több eredményre is számíthatunk.
Igen ám, de hogyan tűnjünk magabiztosnak? A piaci reklám elve azt mondja, hogy nem elég jónak lenni, jónak is kell látszani – ez a vállalatban, az irodában, a mindennapi munka közben is igaz. És ahhoz, hogy jónak és magabiztosnak látsszunk, a leghatékonyabb eszköz a kommunikáció.
Goethe szerint a legrosszabb, ami az emberrel történhet, ha rosszat gondol önmagáról. Vajon hogyan mutathatja ki önbizalmát az, aki úgy érzi, hogy híján van ennek a felettébb hasznos érzésnek, sőt akár a meglévő magabiztosságának a jelzése is nehézségeket okoz? Mert nincs ereje ellenállni, ha mások lehurrogják, vagy nem ismeri azokat a technikákat, módszereket, amelyekkel kiállhat magáért.
Világosan fogalmazni
Holott megéri: az önbizalom valutaként is működik a munkahelyen. Nemcsak arra szolgál, hogy erőfölénybe kerüljünk a másik féllel szemben, hanem megnyugtathatja a többieket is affelől, hogy bízhatnak értékítéletünkben, véleményünkben, vállalásainkban vagy akár elutasításainkban.
Tegyük fel, hogy a kollégánk megszólít: nem néznéd át a jelentést, mielőtt elküldöm a központba? Nyugodtan válaszolhatjuk: természetesen, viszont akkor nem marad idő a többi feladatra – ám ha megcsinálod helyettem a mérési eredmények vizualizációját (angolra fordítását stb.), akkor persze megoldhatjuk! Vagyis egyértelműen jelezzük, hogy készek vagyunk az együttműködésre – egyben azt is, hogy az együttműködés akkor hatékony (és ezzel a cég érdekeit is így szolgálja a leginkább), ha minden résztvevő szempontjait figyelembe vesszük.
Ha megtanuljuk világosan megfogalmazni és kimondani az érdekeinket, az idővel visszahat a magatartásunkra, és alapból jobb érdekérvényesítők leszünk. Vagyis nem a már elmérgesedett helyzeteket korrigáljuk utólag, hanem határozott fellépésünk megakadályozhatja, hogy ilyen helyzetek egyáltalán kialakuljanak.
Önvédelem és határszabás
Magabiztosságunknak nemcsak érdekérvényesítő, hanem védelmi funkciója is van: ha túlvállalásra kényszerítenek bennünket, ezzel abba a csapdába is belekergethetnek, hogy akarva-akaratlanul több feladatot vegyünk magunkra, mint amit a megfelelő minőségben tudnánk ellátni. Amikor az időnket védjük, kiterjesztett értelemben mindig az energiánkat, az életünket is oltalmazzuk. Márpedig egyre gyakrabban és egyre több emberrel szemben kell a saját érdekeinket képviselni a munkahelyünkön, hiszen a gyorsan változó világ váratlanul változó helyzeteket produkál. A pulzáló, napjainkban kimondottan keresletivé váló munkaerőpiac pedig olyan fluktuációt eredményez, ahol nem tudhatjuk, az újak közül ki az idő-, energia- és önbizalomvámpír.
Ha azonban nem figyelünk erre, könnyen megeshet, hogy egyre több feladat – így hibalehetőség is – nálunk landol.
Tavaly nyáron, egy dunai evezés közben hátrafordultam, és hosszan bámultam a gyönyörű tájat, olyan pozícióban tekerve ki a nyakam, amilyet egyetlen gyógytornász sem hagyna jóvá. A felelőtlenségnek meg is lett a böjtje: hónapokon át végezhettem tartásjavító gyakorlatokat, és az orvos előírt egy olyan speciális, a hát egyenesebben tartására is ható nyaktartást, amely a mindennapi gerincvédelmet szolgálta. Kis idő múlva észrevettem, hogy egy klasszikusan „problémás” kollégával jobban működünk együtt, és volt olyan munkatársam is, aki megjegyezte: sokkal határozottabb lettél az elmúlt hetekben! Az önbizalom megjeleníthető, felmutatható, sőt lehet öngerjesztő is. Alexandre Dumas tanácsa is erre vonatkozik: „Tégy úgy, mintha becsülnéd magad, és becsülni fognak mások is.”
Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra A Nő magazinban olvashat, amelyben a nőiességgel foglalkozunk. Lehet-e a nő gyerek nélkül is boldog? Igaz-e az az előítélet, hogy egy női vezető egyúttal erőszakos és hataloméhes is? Legújabb számunk többek között Rezes Judit színész, Durica Katarina író és Szécsi Noémi novellája segítségével próbál válaszokat nyújtani ezekre a kérdésekre.  hvg.hu |
Asszertív stratégiák
Ha ügyelünk arra, hogy a magatartásunkban, a viselkedésünkben egyre több, a magabiztosságot sugárzó elem jelenjen meg, akkor a környezetünk is ennek megfelelően fog viszonyulni hozzánk. Csökkentve például a feltételes mód használatát: lehet, hogy ezt így kéne csinálni… Ehelyett bátran mondhatjuk: ezt csináljuk meg így! Redukálva a kérdőszavak – nem csak – stilizáló használatát is. Bevonok még két pénzügyest, jó? Ehelyett jelentsük ki egyszerűen: bevonok még két pénzügyest. Figyeljük meg, ha a magyar kultúrában oly népszerű „Az a baj…” mondatkezdet helyett azzal vezetjük fel mondandónkat, hogy „Az a szerencse…”, ebből már a felütés miatt más megállapítások fognak kikerekedni. Ha eddig azt mondtuk: „semmi esély rá”, most fogalmazzunk így: „Tegyünk egy próbát!” A „jobb lenne, ha” fordulatot váltsuk arra, hogy „jó lesz, ha…”, a bárcsak szócska helyett mondjuk azt: legközelebb. Úgy érezzük, hogy nem tehetünk róla? Gondoljunk arra – és mondjuk is ki –, vállaljuk a felelősséget.
Mert elérhetjük a céljainkat anélkül, hogy ártanánk másoknak. Mert megvédhetjük a saját jogainkat másokénak a megsértése nélkül. Mert jogunk van a véleményünket, az érzéseinket, az igényeinket és az álláspontunkat egyenesen és őszintén kommunikálni. (A legrövidebb út az egyenes!) Ahhoz is, hogy tudjuk: mit gondol a főnökünk a teljesítményünkről, és hogy világosan mondja meg, mi az elvárása velünk kapcsolatban, milyen döntései érintenek majd bennünket is.
Nemcsak a magabiztosságunk növekedhet ezáltal, hanem a cégen belüli kapcsolataink is javulni, fejlődni kezdenek, a hatékonyságunk pedig növekedni fog. És bár ez bizonyára nem lesz konfliktusmentes, ezek kezeléséhez is könnyebben megtaláljuk majd a legmegfelelőbb utat, ha az alkalmas pillanatot választjuk. Nyugodt testbeszéddel mondjuk el, ha valami felidegesített bennünket, és szeretnénk, ha meghallgatnának. Agresszió nélkül, határozottan mondjuk el, mi bosszantott fel. Fogalmazzuk meg a saját érzéseinket: haragszom, mert… – és hallgassuk meg a választ! Majd mondjuk el, mit szeretnénk ezentúl, és szögezzük le magunkban, hogy mi lesz, ha ez mégsem teljesül. Bátraké a szerencse, vagy ahogy egy svéd közmondás tartja: aki énekelni akar, mindig talál hozzá dalt.
Szerző: Szvetelszky Zsuzsanna
Az oldalon elhelyezett tartalom a HVG Extra A nő magazin közreműködésével jött létre, amelynek előállításában és szerkesztésében a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.
