Egyszerűbben, boldogabban, könnyebben: önkéntes egyszerűség a hétköznapokban
Az ember tudatos vásárlói döntései nemcsak a környezetére, hanem a saját boldogságára is hatással vannak. Az önkéntes egyszerűség hívei szerint önsanyargatás nélkül is élhetünk egyszerűbb, de felelős életet – ráadásul örömtelit.
Joshua Fields Millburnt és Ryan Nicodemust – a minimalistákat – ma legalább húszmillió ember ismeri. Nemrég még ők is az amerikai álmot hajszolták: a boldogság kulcsát a jól fizető munkában, nagy házban és luxusautóban látták, de az életüket üresnek érezték. Ma szerényebb körülmények között élnek, de boldogan. Mindezt állításuk szerint az önkéntes egyszerűségnek köszönhetik, amelynek követői és népszerűsítői lettek. A Facebookon több mint ötszázezren követik őket, hallgatják az előadásaikat, olvassák a témában írt három könyvük valamelyikét, vagy nézik a Minimalizmus, avagy dokumentumfilm az igazán fontos dolgokról című filmjüket.
Csak amit muszáj
Az önkéntes egyszerűség mozgalom a hetvenes évek végén indult az Egyesült Államokban. Csúcson volt ugyan a fogyasztás, de az országot társadalmi problémák feszítették, a gazdasági válság sokakat késztetett az életvitelük újragondolására. Az egyszerűsítés legfontosabb célja a zűrzavar és a stressz csökkentése volt, ami mára kiegészült a fenntartható fogyasztás gondolatával.
Az önkéntes egyszerűség hazai kutatója, Kocsis Tamás szerint napjainkban sem az a cél, hogy a városlakók megtagadják a modern életformát, és visszaköltözzenek vidékre gazdálkodni. Az egyszerűsítés nem jelenti a modern technológia elutasítását, ha az hasznos, és az élet egyszerűsítését szolgálja. Követői hisznek abban, hogy személyes döntéseik és fogyasztói szokásaik hatással vannak a társadalomra és a környezetre.
Varga Judit, a Messzelátó Egyesület vezetője szerint ezek az emberek „nem tehetetlenséget éreznek, hanem cselekszenek, és önként mondanak le pazarló, természetkárosító szokásaikról. Nem önsanyargatók vagy őrült hippik, csak tudják, mi fontos nekik, ezért azt veszik meg, amire tényleg szükségük van.”
Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra A Nő magazinban olvashat, amelyben a közösséggel foglalkozunk. Alapvető élményünk és igényünk, hogy tartozzunk valahová, sokszor már az is segíthet átlendülni a nehézségeken, ha tudjuk, nem vagyunk egyedül. Mit jelent számunkra a kiállás - önmagunkért és másokért, - és mit jelent a szolidaritás? Legújabb számunk többek között Szamosi Zsófia, Mészáros Antónia, Kornai Margit és Molnár Áron Noár segítségével próbál válaszokat nyújtani ezekre a kérdésekre.  HVG Extra A Nő |
Önismerettel a szabadság felé
Az egész egyfajta önvizsgálattal kezdődik: az embernek tudnia kell, mi teszi boldoggá, elégedetté. Ha ismerjük magunkat, az élet különböző területein olyan fogyasztói döntéseket tudunk hozni, amelyek támogatják a célkitűzéseinket. Egy háromgyerekes anya például sok időt tölt a szupermarketek kocsijait tologatva. Ha úgy dönt, hogy mégsem akar februárban íztelen paradicsomot venni, és – a szezonalitást hangsúlyozva – heti egyszer a piacon vásárol, akkor nemcsak időt és pénzt takarít meg, de a helyi termelőket is támogatja. A kérdés mindig csak az, mit érzünk károsnak vagy feleslegesnek az életünkben, és hol tudunk egyszerűsíteni.
Mivel az önkéntes egyszerűséghez hozzátartozik az élőlények és a földi erőforrások tisztelete is, sokan választják az ökotudatos életformát. Kump Edina hulladékcsökkentési szakértő, a Hulladékmentes.hu alapítója 2014 óta aktívan törekszik arra, hogy a lehető legkevesebb hulladékot termelje. Egy éve a TEDxYouth@Budapest konferencián így fogalmazott: „A hulladékmentes életmód segít, hogy ne a tárgyak uraljanak bennünket. A minőség és a funkció kerül előtérbe.” A hulladékmentesség alapja hosszú távon a kevesebb fogyasztás, emellett több dolgot tudunk készíteni saját kezűleg (kozmetikumot, élelmiszert), és megjavíthatjuk meglévő eszközeinket. „Mindezekkel pénzt is spórolunk olyan tevékenységekre, amelyek valóban örömet okoznak” – mutat rá Edina.
Tárgyak rabságában
Ha a tárgyak és azok megszerzése túlságosan lekötik a figyelmünket, nem marad elég energiánk a világra, magunkra és az emberi kapcsolatainkra. Előfordulhat, hogy még azokat a tárgyakat sem tudjuk élvezni, amelyek megszerzése kitöltötte az életünket – erről is ír Csíkszentmihályi Mihály Tárgyaink tükrében című könyvében. Azt állítja, hogy egyes esetekben a tárgyak – ahelyett, hogy eredeti funkciójuk szerint eszközök lennének – gazdájuk rabszolgatartóivá válnak. A tárgyak birtoklásának vágya mélyen gyökerezik a társadalmunkban, és furcsának tűnik, amikor valaki máshogy gondolkodik.
„A férjemmel kitaláltuk, hogy egy évre elutazunk világot látni. Hogy előteremtsük a pénzt, elmentünk Skóciába dolgozni egy időre. Amikor hazajöttünk, a családunk nehezen értette, hogy a megkeresett pénzt miért nem fordítjuk inkább házvásárlásra. Nekünk fontosabb volt az élményszerzés, és nagy érték, hogy az utazás alatt mélyen megalapoztuk a kapcsolatunkat. Még most is sokat merítünk belőle, és ezt ma már a családunk is elismeri” – mondja Kocsis Dóra, a Messzelátó Egyesület munkatársa.
Harmincévesen nyugdíjasnak lenni?
A pénzügyi döntéseinkben is lehetünk egyszerűsítők. Lehet, hogy jobban megéri a kevesebb stresszel járó, rosszabbul fizetett munka, ha optimalizáljuk a költéseinket? Lehet, hogy jobb döntés az albérlet, mint a húszéves lakáshitel? Persze vannak különleges példák is, amikor valaki el tud jutni odáig, hogy anyagilag teljesen független legyen.
Takács Szabolcs – vagy ahogy a követői ismerik: a harmincas nyugdíjas – életében ez történt. Elmondása szerint elsősorban a szabadság szeretete segített ezt megvalósítani, de sokat jelentett a család anyagi támogatása és az otthonról hozott pénzügyi és értéktudatos nevelés is. Szabolcs akkor sem emelte a költéseit, amikor a jövedelme emelkedett – az ebből keletkező megtakarításokat pedig befektette. Már a főiskola alatt pénzügyi elemzőként dolgozott, és arra törekedett, hogy évről évre emelkedjen a jövedelme. A napjait ma már szabadon osztja be, szeret kamionsofőrködni, amit néha hobbiként űz.
„A modell alapja, hogy az ember csak olyanokra költ, amik tényleg hozzátesznek a boldogságához. Amióta kiléptem a klasszikus munka világából, a megélhetési költségeim még alacsonyabbak. Nem azért, mert sanyargatom magam, hanem egyrészt több időm van rájuk odafigyelni, másrészt a dolgozó lét önmagában is eredményez olyan költségeket, amelyekkel kevesen számolnak. Ilyen mondjuk a ruházkodás, az étkezés, az utazás.” Szabolcs ma előadásokat tart az anyagi függetlenedésről, Facebook-oldalán pedig ezreknek népszerűsíti a témát.
Az anyagi függetlenedés családi változatára jó példa Robi és Emma története, akik évekkel ezelőtt, 32 éves koruk körül érték el az anyagi függetlenséget. Jelenleg Erdélyben élnek, de a legaktívabb éveiket Németországban töltötték, ahol sokat dolgoztak azért, hogy jövedelmük minél magasabbra kússzon, miközben a kiadásaikat nem növelték. Jelenleg hat ingatlanjuk van Németországban, az ezekből befolyó bérleti díjak fedezik a megélhetési költségeiket, és növelik a befektetési portfóliójukat. Az idejüket a családdal, a nagyszülőkkel és a két gyerekükkel töltik, szerényen – például tudatosan nem vettek autót, és kerékpárral közlekednek. Az önkéntes egyszerűségnek számtalan megvalósítási módja létezik – mindenkinek a saját útját kell megtalálnia.
Az oldalon elhelyezett tartalom a HVG Extra A nő magazin közreműködésével jött létre, amelynek előállításában és szerkesztésében a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.
