Addig-addig csökkent a SIM-kártya mérete, amíg végül teljesen el nem fogyott. A mobilszolgáltatásra előfizető felhasználók azonosítására kitalált, integrált áramkörrel ellátott SIM a kezdetekben (az 1990-es évek elején) még akkora volt, mint egy bankkártya, de ahogy elkezdett csökkenni a telefonok mérete, úgy vált szükségessé a SIM-kártyák zsugorítása is.
A három elterjedt méretet mára mindenki jól ismeri. A leghosszabb ideig uralkodó, 1996 óta forgalomban lévő MiniSIM a maga 25x15 milliméterével már óriási lépést jelentett az egyre kisebb helyet foglaló, majd egyre okosabb telefonok evolúciójában, hiszen egy idő után már nemcsak a készülék méretének volt jelentősége, hanem a kijelzőének is – és minél nagyobb a képernyő, annál kevesebb hely marad a többi hardvernek.
A 2010-es években végleg miniszámítógépekké fejlődött okostelefonok gyártásában már minden milliméter számított, ezért néhány éven belül két új szabvány is megjelent: a MicroSIM (15x12 mm) és a NanoSIM (12,3x8,8 mm), amelyeket általában MiniSIM-ből kipattintható formában, perforálva adják a készülékekhez.
Természetes evolúció
A SIM-kártyák evolúciója ugyanolyan természetes folyamat, mint a mobilhálózatoké: ahogy a mobilinternet és az állandó kapcsolat igénye eljuttatta a társadalmat a GSM-ből az 5G korszakába, úgy alakult át a felhasználók azonosításának technológiája is a néhány telefonszámot és SMS-t tárolni képes óriáskártyáktól a telefon szerves részévé vált, a fizikai kártyákat felváltó eSIM-ig. „A gyártók néhány éve elkezdték csökkenteni a telefonokon elérhető portok számát: az Apple-nél eltűnt a jack dugó, és rebesgetik, hogy az USB is el fog tűnni. A cél ugyanaz, mint az eSIM esetében, hogy minél több hely maradjon a processzornak, az alaplapnak, az akkumulátornak vagy a hangszórónak” – mondta Tóth Richárd, a Magyar Telekom service design mérnöke.

Az eSIM (embedded, vagyis beágyazott SIM) ötlete szintén a 2010-es évek elején született meg, és bár az ipari, gépek közötti (M2M) kommunikációban már korábban elkezdték használni, a mobil iparágat képviselő GSM Szövetség (GSMA) végül 2016-ban jelentette be a szabványt – Magyarországon a Telekom honosította meg a technológiát 2018 májusában. Az eSIM egy 6x5 milliméteres chip, amit közvetlenül a mobiltelefonok alaplapjára illesztenek, így az előfizetésre vonatkozó adatokat (például a telefonszámot) sem tartalmazza alapból – azokat a wifin keresztül letölthető eSIM profil alapján ismeri fel az eszköz.
Ez természetesen számos előnnyel jár, és nemcsak kényelmi vagy praktikus oldalról, de a készülék és a hálózat biztonságának szempontjából is.
Egyszerű és gyors ügyintézés, lopásbiztos technológia
A SIM-kártyákkal gyakran csak a baj van. Ha új kártyára van szükség, be kell menni érte az üzletbe, ügyelve a munkaidőhöz nem mindig illeszkedő nyitvatartásra, a sorban állásról és a várakozásról nem is beszélve – ezeket a helyzeteket a járvány csak tovább nehezítette. Az eSIM ezzel szemben a készülék részét képezi, ráadásul bármikor, bárhonnan aktiválható wifi-kapcsolat és egy QR-kód segítségével, vagy ha a szolgáltató ismeri a készülék SIM-chip (eID) azonosítóját, akkor közvetlenül elküldi a készülékre az eSIM-profilt. Digitális jellegéből adódik továbbá, hogy a különböző készüléktípusoknál már nem kell figyelni, hogy mi való bele: az eSIM profilt minden eSIM-es eszközre le lehet tölteni.
Bár a SIM-kártyához általában nem nyúlkál túl sokat az ember, fizikai alkotóelemként mindig benne van a pakliban, hogy elkeveredik, vagy éppen a ki-berakosgatás során megsérül a kártya vagy a foglalat, használhatatlanná téve az egész készüléket. Az eSIM-mel nemcsak ez a biztonsági probléma oldódik meg, de az is, hogy az elvesztett vagy ellopott eszközt nem lehet a SIM-kártya eltávolításával anonimizálni, hiszen a beágyazott SIM révén a hálózat továbbra is látja a készüléket.
Zöld és okos-forradalom
A SIM-kártyák gyártásának, tárolásának és szállításának logisztikai feladatai egyben környezetszennyezők is: egy teljes SIM-kártya legyártása körülbelül 40-45 grammnyi üvegházhatású gázzal terheli a környezetet, továbbá az elhasznált kártyák az egyre égetőbb problémává váló mikroműanyag-szennyezés forrásai között is megjelennek. A készülékekbe épített eSIM-nek ehhez képest sem az előállítása, sem a használata utáni hulladéka nem igényel természeti erőforrásokat, és nem terheli a környezetet. Az, hogy a SIM-kártyákkal összefüggő ellátási lánc lényegében megszűnik, jelentős mértékben tehermentesíti a környezetet, és most ne csak a direkten a szállításból származó CO2-kibocsátásra gondoljunk, de az olyan „mikrofolyamatokra” is, mint mondjuk a fuvarozással, raktározással kapcsolatos dokumentumok nyomtatása.
Az eSIM méretgazdaságosságát tekintve nem csoda, hogy elsőként az okosórákban jelent meg a technológia: egyetlen készülékben több számot is lehet vele használni fizikai kártya nélkül, tehát a memóriakártya elől sem foglalja a helyet. Az okosóráknál újabban az is fontos szempont, hogy vízállóak legyenek, a SIM-kártya tálcája pedig mindig magában hordozza a lehetőséget, hogy – akár a felhasználó, akár a gyártó hibájából – nem záródik száz százalékosan, utat nyitva a víz beszivárgásának. A legújabb okosórák, például az Apple Watch-ok ezért már kizárólag eSIM-képes változatban kerülnek a boltokba. A technológia egyre többféle készülék előtt nyitja meg a telefonálás lehetőségét, így az integrált megoldás a mobilhálózaton egymással kommunikáló okoseszközök valóságos forradalmát indíthatja el.
Még néhány év, és letarolja a piacot
Ha ilyen sok előnye van az eSIM-nek, ráadásul már évek óta elérhető, hogyhogy nem terjedt még el szélesebb körben? Tóth Richárd szerint „eleinte leginkább az eSIM-képes készülékek szegényes kínálata akadályozta a terjedést. 2018-ban egy készülékkel tudtunk elindulni: a Huawei Watch 2 volt a zászlóshajó, utána jött a Samsung Galaxy Watch, de eSIM-es telefon ekkoriban még nem is nagyon volt a piacon. Az első nagy mennyiségben gyártott eSIM-es telefonok 2018 őszén jöttek, az iPhone XS és XR szériákkal.”
Richárd szerint egyértelműen kijelenthető, hogy az eSIM felé halad a mobilgyártás: az okosórák és az iPhone-ok után a Samsung és a Huawei is megjelent a saját eSIM-képes telefonjával (GalaxyS20, illetve P40), és megjelent az első olyan okostelefon is, ami a fizikai kártya elhagyásával kizárólag eSIM-et kínál – ez az összecsukható Motorola Razr új változata, amely olyan vékony, hogy az eSIM lehetősége nélkül nem is lett volna megvalósítható.
„2025-re várjuk azt, hogy az eladott készülékek 80 százaléka eSIM-képes lesz. Mindig azt látjuk, hogy az új technológiák először a csúcskategóriában jelennek meg, majd 1-2 évvel később, amikor már a gyártóknak és a szolgáltatóknak is több tapasztalatuk lesz, elkezdik kiterjeszteni a közép- és belépő kategóriás készülékekre is. Az lesz az igazán nagy robbanás, amikor majd a 100–150 ezer forintos kategóriában is megjelenik az eSIM” – véli a Telekom szakértője.
Azt már látjuk, hogy a SIM-kártyák evolúciójának következő stádiuma egyértelműen az eSIM. De talán most először lehetünk tanúi és építői egy olyan átállásnak, ami számos aspektusból jelentős változást hoz, hiszen nemcsak a felhasználók kényelme, de a környezeti ártalomcsökkentés is ugyanúgy elválaszthatatlan része ennek a nagyszabású fejlesztésnek.
Az oldalon elhelyezett tartalom a Magyar Telekom megbízásából készült, a cikket egy független szerkesztőség írta, előállításában és szerkesztésében a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.